2.rész-Félek!*

Hali! :) Meghoztam az új részt. Nagyon nehezen jött össze ez az 5 komi. Lehet,hogy emelni fogok ha ilyen lusták vagytok :D A tetszikelés az megy látom! :) Kérni szeretném tőletek,hogy aki olvassa az iratkozzon föl. Nagyon köszi ha megteszitek! : ) Nagyon örülnék neki. Még lenne egy kérésem. Lécci szurkoljatok nekem,hogy átmenjek matekból. Ha nem megyek át nem tudom mit fogok csinálni:/

Na nem is húzom tovább az időt :) Remélem tetszik! Jó olvasást!

5tetszett és 5 komment! 

Hazamentem és bedőltem az ágyba majd felmentem twitterre. Persze szerencsémre amit elsőnek megláttam,hogy a fiúk twitcamot rendeztek és én megint lemaradtam.Tessék ez az én szerencsém.

"@TayHope: Persze,hogy megint lemaradtam a twitcamról. :)"-volt aki viszonozta.Akkor nem csak én maradtam le róla.De ez nem nyugtat egy kicsit sem.
Unatkoztam ezért úgy döntöttem,hogy felhívom Tomot. Találkozni kéne már a pajtásommal.

-Szia Tom.-köszöntem bele,mint felvette a telefont.

-Krumpliiim.-szólt bele.

-Tomikám mondtam már hogy nem vagyok krumpli nem?-nevettem.

-De olyan jó ezt mondani neked.-kuncogott.

-Jó,rendben.

-Hogy-hogy felhívtál így 1és félnap után?

-Unatkozom.Nem találkozunk öcskös?-próbáltam keménykedni.

-Hol?Mikor?

-Hát hol vagy?-kérdeztem.

-Nem vagyok otthon.

-Tudom mivel 10 perce jöttem haza tőletek.

-Azóta hazaérhettem volna nem?

-Valós..-nevettem el magam.

-Jó,akkor találkozzunk a Big Bennél.-mondta.

-Oké,15 perc és ott vagyok.Pacsi.

Gyorsan visszavettem a cipőmet és indultam le a nappaliba. Persze apu már nem volt itthon,mint az általában lenni szokott.Ennyit erről. Beraktam a fülhallgatót,bezártam kulcsra az ajtót,hogy ne jöjjön be senki akaratlan és elindultam.
Útközben láttam egy kulcstartót az egyik boltban amin egy meztelen nő volt. Gondoltam meg veszem a haveromnak mivel tudom,hogy örülni fog neki.Melyik fiú ne örülne neki?Mondjuk van olyan..
Berohantam a boltba és megvettem.Sietnem kellett mert nem szeretem megvárakoztatni az embereket,főleg nem a barátaimat.

-Tooooooooooooom.-ugrottam a nyakába.

-Krumpliiiiiiiiiii.-nevetett.

-Vettem neked valamit.-vigyorogtam.

-Mit?-nézett csillogó szemekkel.

-Ezt!-adtam neki oda a kulcstartót.

-De szexi csaj.Köszi Taylor.-adott egy puszit és megölelt.

-Szívesen.-mosolyogtam.

-Ezért veszek neked kaját a McDonald's-ban. -kacsintott.

-Nem kell.Értem nem kell oda menni.

-Nem is érted megyek,csak éhes vagyok.-nevetett.

-Te szemét.-ütöttem meg a vállát.-Ez esetben akkor mehetünk és vehetsz.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Hülye picsa.

-Micsoda?-emeltem föl a kezem.

-Nem szóltam.-nevetett.

-Na azért te kis pöcsű lajhár.

-Micsoda?

-Jól hallottad.-kacsintottam.

-Nem kapsz kaját.-tette karba a kezét.

-Van nálam pénz.-nyújtottam ki a nyelvem.Beléptünk a McDonald's-ba és persze egyből kiszúrt Kitty és a másik 3 plázacica.

-De jó.-fintorogtam.

-Ne foglalkozz velük.

-Hát jó.-oda mentünk a pulthoz és kikértünk amit akartunk.Tom még is fizetett nekem. Én csak egy fagyit kértem sült krumplival ő pedig,mint mindig egy McChicken-t.

-De szép vagy.-jött oda Kitty.Én az ilyen mondatokat amik azoktól jönnek akikhez nem állok közel és tudom,hogy csak gúny azt sértésnek veszem és bánt.

-Hagyd békén Kitty és menjél innen kifelé a többi picsával együtt!Senki sem kíváncsi rátok.-állt föl Tom.

-Téged kikérdezett nyomorúság?-mondta gúnyosan.

-Kitty lécci.-próbáltam hozzá kedvesen beszélni.Erre ő csak felhúzta a szemöldökét és elindul ki a barátnőivel együtt. Nagyon rosszul esik,hogy én nem ártottam nekik semmit ők meg így viselkednek de főlek Kitty. Az anyukájával(Marie) elég jóba vagyok de a lányával már kevésbé. Marie sem szereti csak próbálja eltűrni. Már csak 1 hónap és betölti a 18at és végre elköltözik ebből a városból. Én várom már a legjobban. Mondjuk nem nagyon szoktam vele találkozni,de ha találkozok az elég keserves.

-De utálom.-mondta Tom.

-Én is.-dobtam ki a poharamat.
Mikor Tom is végzett akkor felálltunk az asztaltól és elindultunk egy közeli parkba.Ezért szeretem Londont,mert annyi park van és mind annyira gyönyörű és nyugalmas.

-Te, Tom. Nem szoktál beszélni az érzéseidről. Miért?-kérdeztem.

-Nem tudom, sosincs úgy,hogy lenne alkalom valakivel is beszélni ilyenekről.

-Emily?

-Vele sem.Tudod,hogy nagyon jó kapcsolatba vagyok vele is és nagyon jó tesó meg minden de nem tudom. Talán nem szeretek róla beszélgetni.

-Nekem tudod,hogy elmondhatsz bármit én nem foglak sose kinevetni.-mosolyogtam.

-Tudom, de ez most hogy is jött ide?

-Nem tudom, csak úgy.-vigyorogtam.

-Indokolatlan?

-Aha.

-Te krumpli. -nevetett.

-Te.. ööö. hurka.-nevettem.

-Hurka?

-Igen,hurka.-emeltem föl a fejem büszkén.

-Te hülye vagy.

-Mintha te nem lennél az.

-Annyira nem mint te, csak sokkal jobban.-nevetett.

-Hallgatunk One Directiont?-kérdeztem.

-Hagyjál már velük.Már kívülről tudom az összes zenéjüket hála Emilynek és neked.-igen egy időszakban minden percben 1D-t hallgattunk. És persze főleg akkor amikor Tom is ott volt. Nem direkt, áh,dehogy is.

-Tudom,hogy szereted őket.-nevettem.

-Őket nem, a zenéjüket igen.-durcáskodott.

-Az majdnem ugyanaz.

-Hát azért nem.

-Jó.

-Ölelj már meg.

-Minek?-néztem kicsit furán.

-Mert olyan jó téged ölelni.-nevetett.

-Akkor ölelj meg te.

-Te akartad.-kimondta ezt a 2 szót és már meg is ölelt.Levegőt alig kaptam,azt hittem,hogy ott fogok megfulladni.

-Eressz..el.-nyögtem ki nagy nehezen.

-Nem.-szorított még erősebben.

-Légyszi.-könyörögtem.

-Na jó, de csak mert szépen kérted.-eresztett el, gyorsan kapkodtam a levegőt,mert kb tényleg majdnem megfulladtam.
Közben kicsit még elbeszélgettünk.Imádok vele beszélgetni.Nem olyan,mint a többi fiú,hogy leráz.Vele mindent meg lehet beszélni.Ha örömöd van,ha bánatod. Mindent meghallgat.Ő egy igazi barát ezért tisztelem is.Ő nem az a típus,hogy felvág a lányoknál.Kiismertem már és ő egy normális srác.Bármelyik lány örülhetne neki ha egy ilyen fiú lenne a barátja.

-Most őszintén te mit csinálsz?-néztem rá úgy mint egy hülyére.

-Ha nem látnád lovagolok.

-De ahsnodofndn.-adtam ki hülye kifejezést.

-Te ufóul is tudsz beszélni?-nézett rám meglepetten.

-Te fogyatékos nem tudod,hogy ezen kisgyerekek szoktak csak "lovagolni"?

-Hogy beszélsz velem?

-Akkor.. Édes kis bogaram nem tudod hogy ezen kisgyerekek szoktak lovagolni?

-Így már is jobb.. és.. én is kisgyerek vagyok ha nem tudnád.-nyújtotta ki a nyelvét.
Csináltam róla gyorsan egy képet amíg nem figyelt, vagy is pont ide nézett gondoltam felrakom twitterre a kis szerencsétlen spanomat aki épp kisgyereknek érzi magát 19éves fejjel. Mondjuk ilyen nekem is szokott lenni,hogy néha 3évesnek érzem magam.

"@TayHope : @Tom_blck Itt szerencsétlenkedik egy játék lóval. :D kisfiúnak érzi magát :D de cuki nem?"

-Most kiraktad twitterre?-nézett mérgesen.

-Igen,muhaha.-nevettem.

-Ó,hogy.. nem mondok csúnyát! Inkább csak elegánsan bemutatok.-mondta persze meg is tette.

-Aha nem. -nevettem.

-Blee.-nyújtotta ki a nyelvét.

-Szerintem ideje lenne elindulni haza,sötét van.Tudod,hogy félek a sötétben.-nyávogtam.

-Ne nyávogjál már.-ült le egy padra.

-De Tomi.

-Akkor indulj el egyedül. Szia.-intett.

-De seggfej vagy.-ültem le mellé.

-Én szeretek sötétben sétálni. Nem megyünk el valahová?

-Apu megöl.

-Taylor.. most komolyan. Apád alig foglalkozik veled.Az meg érdekli mégis,hogy mikor mész haza?Nagyon szeretem az apukádat kedves meg minden de szánalmas!

-Lehet,hogy igazad van.

-Nem lehet..-Hanem biztos.-vágtam közbe.

-Na szóval most jössz elmegyünk szépen sétálni!-utasított.

-Rendben..-felálltunk és elindultunk sétálni. Igaz,nyár van és annyira nincs sötét még 9kor de én akkor is félek. Amióta egyszer osztálykiránduláson elhagytak az osztálytársaim,egyedül maradtam a sötét erdőben és megtámadott egy veszett kutya. Még jó,hogy pont arra jött egy bácsi és megtudta állítani a kutyát. Azóta ha látok egy veszett kutyát mindig görcsbe rándul a gyomrom. Úgy szerencsére a kutyáktól nem annyira félek,mármint a kiskutyáktól.
Már csak épp hogy pár-pár lámba világította meg az utat.

-Add ide a kezedet.-törte meg a csendet.Én szót fogadtam odanyújtottam a kezem és megfogta.-El viszlek valahova.-mosolygott.

-Hova?-kérdeztem meglepődve.

-Az meglepetés.

-Félek.

-Nyugi, én megvédelek tudod.-ölelt magához és egy puszit nyomott a fejemre.
Közben kigördült egy könnycsepp a szememből. Fogalmam sincs,hogy miért. -Ne sírj.-ölelt meg még szorosabban.

-Menjünk.-fogtam meg a kezét újra. Még mindig nem tudtam,hogy hova akar vinni de már egyre sötétebb és hidegebb volt.

Körülbelül még 15 percig mentünk amíg megérkeztünk egy 3-4 emeletes kórházhoz ahol senki sem volt már.Az egész épület romokban hever. A falak rongáltak. Egy lélek sincs itt.Egy dolog bánt.Hogy nem tudom minek hozott ide. Bántani akar? Vagy megölni? Á nem. Ő olyat sosem tenne. Mikre gondolok én? Nem vagyok normális.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem elhaló hangon.

-Ide szoktam jönni amikor nincs kedvem semmihez csak egyedül lenni.

-Ez félelmetes. -mondtam.

-Nem az.Inkább nyugalmas.

-Szerinted!De én félek.

-Jaj, gyere ide.-ölelt meg ismét.

-Tudod,hogy félek.-szorítottam meg.

-Tudom,de én itt vagyok veled és nem történhet egyébként sem semmi.-mosolygott.

-Szeretlek.

-Én is te butus..Ha nem szeretnél itt lenni hazamehetünk.

-Ne!Maradhatunk ha te akarsz.

-Menjünk!Majd máskor visszajövünk. Már fáradt vagyok úgy is.

-Biztos?Vagy csak miattam akarsz menni?-kérdeztem.

-Hát igazából csak miattad.-nevette el magát.

-Ne!Maradjunk kérlek! Ez tényleg elég nyugalmas hely.-mosolyogtam.

-Biztos?

-Persze.Tudod mit?

-Na?

-Mi lenne ha itt aludnánk?-vetettem föl az ötletet.

-Apukád kifog nyírni.

-Írok neki egy SMS-t,hogy ma nálatok alszom.

-Hideg is van.Megfogsz fázni.

-Nyáron megfagyni nem fogunk.

-Jó,de tudod,hogy Londonban vagyunk és itt azért hidegebb a levegő,mint máshol nyáron.

-Na most nem akarod?

-De,csak téged nem akarlak bajba sodorni.

-Nyugi Tom.Nem fogsz.-mosolyogtam.

-Na jó.Itt aludhatunk.Zavarni úgy sem fog senki mivel erre nem jár senki.-ült egy kisebb mosoly az arcára.

-Olyan jó barát vagy, tudod?-öleltem magamhoz.

-Te is.-szorított meg.

Elég sok időn keresztül beszélgettünk.Apunak el is felejtettem írni SMS-t.Tom emlékeztetett,hogy írjak,mert apu kifog borulni,hogy hol vagyok. Mondjuk elég fura,hogy keresni sem keresett.Gondolom még mindig dolgozik,mint mindig.
Nagyon fújt a szél, eléggé fáztam pedig nadrág volt rajtam.Tom a hős pedig ideadta a pulcsiját.Később mikor már álmosak voltuk lefeküdtünk a betonra ami ott volt és átkarolva egymást,hogy ne fázzunk elaludtunk.