1.rész-Vita*

Sziasztok! :) Meghoztam az első rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket és lesz aki olvasni fogja :) Az első rész sosem olyan jó.De mindig csak egyre izgalmasabb lesz. :) 5tetszik és 5 komi után hozom egyenlőre az új részt :D . Jó olvasást kicsi manók. x

-Miért viselkedsz már megint így?Mindig duzzogsz.-üvöltött apu.

-Sosem vagy itthon.Egész nap dolgozol.Értelme van itt laknom?Azon kívül,hogy eltartasz semmit nem teszel értem.Azt sem tudod talán,hogy mi a kedvenc színem.Ugye?-üvöltöttem sírva majd befutottam a szobámba és becsaptam az ajtót.-Ezt nem hiszem el.-ültem le a földre a fejemet fogva.
Na tessék a jó kapcsolatunkból egyszerűen borzalmas lett.Igen.Hiányolom,hogy foglalkozzon velem.Jó értem én,hogy kell a pénz,de egy héten egyszer talán beleférne egy óra. Főleg amióta anyu elhagyott minket senki sem foglalkozik velem igazán.Talán mama de ő sem nagyon.

-Taylor.Kislányom.Bemehetek?-kopogott.

-Minek?-kérdeztem ironikusan.

-Mert beszélni szeretnék veled.

-Várj!Kinyitom.-felálltam,megtöröltem a szemem és elfordítottam a kulcsot.

-Tay!Ne haragudj rám kérlek.-ölelt meg.

-Jó...-válaszoltam és kibújtam az öleléséből.

-Tudod,hogy szeretlek.-ült le az ágyra.

-Én is.

-Na most mi bajod?-kérdezte.-Semmi csak szeretnék veled több időt tölteni.-válaszoltam.

-Megígérem mostantól többet leszek veled!-nyomott egy puszit a hajamba.

-Rendben de most megyek ha nem nagy baj.-álltam föl.

-Hova?  -Emilyez.-adtam egy gyors választ.

-Rendben.Menj.

-Majd jövök.-intettem.

Nem tudok hamar megbocsájtani senkinek.Sok idő kell amíg visszanyerik a bizalmamat. És most nagyon megharagudtam rá.Nem szeretem ha valaki kiabál velem.Ez csak rárakott.
Kiléptem az utcára és beszippantottam a friss Londoni levegőt.Emily 5 percre volt tőlünk szerencsére.Gyorsan lépkedtem,hogy minél hamarabb odaérjek.

*Emily szemszöge*

Épp kaját csinálok.Sietnem kell mert 5 percem van a kedvenc sorozatomig a Gossip Girlig.
Gyorsan befejeztem és elhelyezkedtem a kanapén,de valaki rátenyerelt a csengőre.

-A pics..Ki az?-ordítottam.

-FBI.Emily Blackért jöttem.-ordított egy elváltoztatott női hang.

-Ne szórakozz.-kiabáltam.

-Nyisd már ki.-kiabálták unottan.

-Megyek már. -odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Ha olyan fontos valakinek,hogy bejöjjön az nem csenget hanem bejön mivel nyitva van az ajtó.-TAYLOOOOOOOOOOOOR.-ugrottam a nyakába.

-Azt hittem ma nem nyitod ki.-jött be.

-Na mesélj.-mosolyogtam.

-Áh semmi csak apuval összevesztem megint.Mindegy.-ondta.

-Kibékültetek ugye?

-Igen, de megint kiabált és tudod,hogy azt nem szeretem.  -Tudom.-vágtam rá.

-Megy a Gossip Girl.-sikított fel.

-Uhh.Gyerünk.Csináltam kaját.-futottunk a kanapéhoz.

*Taylor szemszöge*

Elmentem Emilyhez.Elsőnek lusta volt kinyitni az ajtót a drágaság.Megnéztük a Gossip Girl-et mivel mindketten imádjuk.Végül amikor vége lett zenét kerestünk a TV-ben mivel zene nélkül mi nem is létezünk.

-One Directiooooooooooooooon.-üvöltöttünk.

-You've got that one thing.-kezdte énekelni Emily a One Thinget mivel épp az ment az MTV Hits-en.Végig ordítottuk az egészet.Amire vége lett a számnak már fuldokoltunk annyira kiszáradt a torkunk.

-Annyira imádom őket.-mondta Emily.

-El sem hiszem,hogy egy városban lakunk még sem találkoztunk még velük.

-Hát igen.-mondta szomorúan.

-Na mindegy.-mondtam.

-Csak lesz egyszer szerencsénk és összejövök Niall James Horannal.-mondta a szőke csillogó szemekkel.

-Ezek az álmok.-nevettem.

-Haha.-durcáskodott.

-Na megyek Black.-mondtam és ott hagytam a lányt.
Egész úton gondolkodtam.Kicsit elszomorodtam,de nem tudom miért. Lehet,hogy az 1D miatt.De egyszer csak teljesülnek az álmaim ha követem őket. Hiszek benne. Mindennél jobban.