5.rész-Hagyjuk egymást*

 Hey! Megjöttem.Azt hiszem ha így folytatjuk kifogom törölni az oldalt.5 kommentárhoz 2 nap kell?Ennyire szar vagy mit csinálok rosszul? Én nem értem.És szeretném,ha bővebben leírnátok a véleményeteket! Ami nem tetszik azt is lécci. Én nem vagyok profi.A hibáimból tanulok mint minden ember. Kérlek szépen titeket! Ja, egy kicsit emelek. Ha már ennyire nehezen jön össze. 2-3 napot várok és ha nem jön össze akkor törlöm. xx ~BarbiiOfficial

 7 tetszett, 7 komi

-It's time to get up in the morning. Got McDonald's breakfast for you or any other brand we drowed two miles to get it so you better get up and eat it..-ébresztett a hang. Nem akartam meg várni amíg rám ugranak meg ilyenek inkább csak gyorsan felugrottam.Jó, az is közbe játszik,hogy ma találkozok Taylorral.Már nagyon várom.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni.Szerettem volna egyedül lenni de ebben a házban sosem megy.Mindig elfelejtem bezárni kulcsra az ajtót ezért körülbelül 5 percenként benyit valaki.Most komolyan már fürdés közben sem lehet nyugalma a sztárnak? Na jó nem bízom el magam. Csak kicsit vicces,hogy nem érdekli őket,hogy anyaszült meztelenül ott zuhanyzom és benyitnak.El sem tudom hinni.

Megtörölköztem,kivettem a szekrényből egy kék farmer nadrágot egy fekete pólóval és hozzá egy piros tornacipőt vettem fel.Izgi nem?Még 1 órám volt,hogy elmenjek Taylorért.

Lementem a lépcsőn azzal a tudattal,hogy csináltak a srácok reggelit de nem. Tiszta felháborító,hogy mire nem képesek. Niall biztos evett már, de ezek,hogyan bírják éhen?

-Miért nincs reggeli?-kérdeztem.

-Niall!-üvöltött Louis a szőkeségre aki a fotelban ülve nézte a tv-t.-Most rögtön menj csinálj bundás kenyeret.

-Csinálj te.-ült tovább unott fejjel.

-Akkor csinálj szendvicset.

-Jól van na.Magatokat nem tudjátok kiszolgálni?Lusták vagytok.

-De te jó szendvicseket csinálsz viszonylag gyorsan.Vágod?

-Nem. Szeletelem baszd meg.  

A szőke befogta és Louis is hála istennek.Annyit beszélnek,hogy már kimerítő. 5-10 perc alatt gyártott Nialler körülbelül 10 szendvicset gondolom mindenkinek 2. De ez fél fogunkra is kevés. Mit képzel ez?

Befaltuk a szendvicseket,majd váratlan SMS-re lettem figyelmes.


*Niall szemszöge*

 Csináltam ezeknek a lustáknak szendvicset ha már maguknak nem képesek.Egyből befaltuk az egészet. Én már ettem de még is bement még kettő. Hogy tudok ennyit enni?Tök vicces szerintem.

Harrynek megcsörrent a telefonja.Gondolom üzenet volt mert nagyon olvasgatta. Eléggé elment a színe.

-Mi van?-kérdeztem.

-Taylor írt.-mondta savanyú képpel.

-És mit?-kérdezte Zayn.

-"Szia Hazza. Azt hiszem nem megyek át hozzátok.Nem akarom,hogy a média felkavarja az életeteket ennél is jobban és hülyeségeket terjesszenek.Semmi értelme nem lenne.Én nem akarom,hogy miattam rajongók elálljanak mellőletek.Azt hiszem soha többé ne találkozzunk.Jó volt a tegnapi nap, és jó lenne megismerni a többieket.Niallnek csinálni szendvicset és bezabálni mindent, Louis-val viccelődni és répát enni(amit nem szeretek) és mindenféle répából készült kaját enni :D  Zaynnek megcsinálni a haját és nézni magunkat a tükörben és Liammel levest enni villával meg sok hülyeséget de ez nem megy.A ruhát köszi. Vigyázzatok magatokra és a többieket puszilom. :) x"-olvasta fel. Bevallom kicsit fura érzésem volt. Még nem is ismerem és annyira kedvesnek meg jó fejnek tűnik.

-Hála istennek.-mondta Liam.

-Baszd meg Liam. Most mi bajod van?-kérdezte Zayn.

-Liam ennyire izé nem lehetsz.Tök jó fej lehet a csaj.-mondta Louis.

-Nem látjátok,hogy csak sajnáltatja magát?Naivak vagytok.

-Miért sajnáltatja magát? Szeret minket és nem akar minket bajba sodorni.Olyan nagy baj ez?-üvöltött Harry rekedtes mély hangján.Kicsit összerezzentem.

-Még nem is ismered.És ítélkezel?Nem szép.-mondta Zayn.

-Felejtsétek el azt a csajt.Tudjátok,hogy én csak megvédeni akarlak titeket.

-Tudjuk, de ez már sok.-rohant ki a házból és becsapta maga mögött az ajtót.Fogalmam sincs hova mehetett.

-Gratulálok!-mondta Louis és felment a szobájába.

-Miért csinálod ezt Liam?Kérlek mondd meg.-kérdezte Zayn.

-Már mondtam.

-Gondolkodj el egy kicsit magadon.-mentünk mindketten fel a szobánkba.

Bekapcsoltam a gépem és beírtam,hogy "Taylor Hope" a keresőbe.

*Taylor szemszöge*

"Szia Hazza. Azt hiszem nem megyek át hozzátok.Nem akarom,hogy a média felkavarja az életeteket ennél is jobban és hülyeségeket terjesszenek.Semmi értelme nem lenne.Én nem akarom,hogy miattam rajongók elálljanak mellőletek.Azt hiszem soha többé ne találkozzunk.Jó volt a tegnapi nap, és jó lenne megismerni a többieket.Niallnek csinálni szendvicset és bezabálni mindent, Louis-val viccelődni és répát enni(amit nem szeretek) és mindenféle répából készült kaját enni :D  Zaynnek megcsinálni a haját és nézni magunkat a tükörben és Liammel levest enni villával meg sok hülyeséget de ez nem megy.A ruhát köszi. Vigyázzatok magatokra és a többieket puszilom. :) x"-küldtem el az üzenetet Haroldnak.

Nem akartam,hogy én miattam történjen velük valami. Emily már biztos lebeszélt volna erről de 1 hétig ott lesznek az egyik rokonánál. Bár nem is biztos,hogy elmondom neki. Nem akarom őt sem felzaklatni vagy valami ilyesmi.Sosem tudnám megbocsájtani magamnak,ha miattam több ezer rajongó elállna mellőlük és akkor inkább én nem barátkozom velük.Jobb lesz így nekik is és nekem is.

Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t de nem sokáig néztem mert álomba zuhantam.

*

A csengő hangja zavarta meg a körülbelül 20 perces alvásomat. Ki a franc lehet az? Senkit sem várok.Apa meg biztos nem, mert neki van kulcsa. És takarító nőnk meg nincs.Pedig nem ártana.

-Hát te?-néztem föl az előttem lévő személyre.

-Bemehetek?

-Minek?

-Beszélni szeretnék veled.

-Én nem nagyon szeretnék veled.

-Megkaptam az SMS-t.

-Harry hagyj békén.

-Csak pár szót beszélgessünk és ha továbbra sem akarod velem tartani a kapcsolatot vagy velünk akkor békén hagylak megígérem.

-Jó,gyere be.-álltam arrébb,hogy be tudjon jönni.

-Hú, de szép házatok van.-mosolygott.

-Köszi, nyugodtan ülj le.Kapcsolgasd a tv-t addig hozok inni valót. Mit kérsz?Van víz, cola, almalé és barack lé.

-Alma lé megfelel.

Kiöntöttem egy pohárba neki az almalét magamnak pedig a baracklét.

-Na szóval.Belekezdhetsz.-leültem mellé és odaadtam neki a poharat.

-Igazából nem készültem semmivel csak,hogy ez egy butaság! Ha a rajongók miatt aggódsz akkor fejezd be mert aki szeret az nem fog elállni mellőlünk aki meg még is az nem is igazi rajongó volt.A média meg miért csinálna belőle nagy ügyet?Ha sztárok vagyunk már nem is barátkozhatunk senkivel? Ez nem így működik. Nekünk is lehet magánéletünk.-mondta el a nem túl hosszú monológját,de egy kicsit meg is győzött meg nem is.

-Hát.Nem tudom. Nektek annyi turnétok van.Ha jól tudom most jöttetek haza az amerikai turnétokról is. Már pedig jól tudom.

-Igen, de ez miért akadály?

-Mert ha "összebarátkozunk" akkor nem olyan könnyű az.-mutogattam a macskakörmöket a levegőben.

-De jöhetnél velünk.Akárkit elvihetünk.

-Az nem úgy megy.

-Miért?

-Mert Július közepe van. 1 hónap és nekem iskola.Nem mehetek csak el úgy több hónapos turnékra.

-Arra van a magántanulói lehetőség.-kacsintott.

-Tudod van apám.Ahhoz neki is bele kéne egyeznie és ne tervezgessünk ennyire előre.

-Ha anyukád bele menne akkor simán meggyőzi apukádat.-az "anyukád" szó hallatán kicsit nem is tudom, rosszul érintett,hogy ki mondta.

-Valami rosszat mondtam?-kérdezte.

-Nem dehogyis.

-Akkor mi a baj?

-Nincs anyukám.Vagy is van csak..Elhagyott.-hajtottam le a fejem.

-Bocsánat.Én ezt nem tudtam.-ölelt magához szorosan és a hátam kezdte el simogatni.Néhány könnycsepp legördült az arcomon de mit tegyek?Az érzések ellen semmit nem lehet tenni.

-Bocsánat.-súgta bele a fülembe amitől kirázott a hideg.

-Semmi baj, ezt te nem tudhattad.-már szinte patakokban folytak le a könnycseppek az arcomon.Általában nem szoktam ennyire kiborulni de most minden emlék eszembe jutott és már nem bírom visszafogni a sírást hiába is mutatom,hogy erős vagyok.

-Apukádat hogy hívják?

-Sam Eduard Hope.Ismered?

-Mivel foglalkozik?

-CD kiadó, festő, zeneíró..sorolhatnám.Egész nap nincs itthon.Szarba se vesz.

-És anyukád?Anyukád hol van ha szabad megkérdeznem.-simogatta továbbra is a hátam.

Őszintén nem gondoltam volna,hogy Harry Styles egy ennyire megértő ember.Azt hiszem, én.. nem. Az nem lehet!

-Elhagyott minket.Most egy 18 éves sráccal van együtt.

-Hány éves az anyukád?

-48.

-Az már kicsit nagyobb korkülönbség.

-Utálom.

-Megértelek de azért ne utáld! Akármit is csinál ne. Még is csak ő hozott világra.

-Nem olyan egyszerű ez.Te nem tudod,hogy milyen érzés ez.

-Igazad van.De mi lenne ha találkoznál vele?

-Kihagyom.-bújtam ki az öleléséből és felnéztem rá.

*Harry szemszöge*

-Kihagyom.-bújt ki az ölelésemből és felnézett rám.Gyönyörű barna szemeivel találkozott tekintetem.

Nagyon erős késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam. Csak az ajkait és a szemeit nézegettem felváltva és ő is ugyan ezt tette.

Nem tudom mit érezhetek.Az biztos,hogy gyönyörű de nem tudom mit is érzek.Csak barátság? Vagy lehetne köztünk több is? 

Szótlanul ültünk egymás mellett.És egymás arcát fürkésztük. Egyszerűen hibátlan az arca.Igazából az sem zavarna ha nem lenne az.Lehet,hogy egyedül vagyok,de én szeretem ha egy lány nem tökéletes. 

Mikor már kicsit kínosnak éreztem a dolgot elmosolyodtam és lehajtottam a fejem. Amit ő is megtett.

Egyre közelebb húzódtam hozzá. Valamit érzek iránta,csak nem tudom,hogy mit. Nem hiszem,hogy ez szerelem lenne. Vagy csak éppen kialakuló szerelem?Nem lehetséges. Azt sem tudom ki tetszik neki a legjobban a bandából és kihez vonzódik igazán.Mert biztos van neki olyan.

-Ki a kedvenced a bandából?-törtem meg a csendet.

-Úgy igazán nincs kedvencem.Egyforma.

-Na. Akkor kihez vonzódsz?Biztos van olyan.

-Mire gondolsz?

-Nem tudom.-mosolyodtam el és beleharaptam az alsó ajkamba.-Mondj egy nevet.Nem haragszom meg ha nem engem mondasz.

-Talán..Zayn.

Na. Egy kicsit azért rosszul esett,hogy nem az én nevemet mondta, de ez van.Most mit csináljak?Alakítsam át magam Zayn Malikká?

-Szexelnél vele?

-Harry mi bajod van?-nevette el magát.

-Csókolj meg.-néztem rá olyan szexisen,hogy hátha megkíván. Annyira hülye vagyok szerintem.Azt se tudom mi van velem.Szerintem napszúrást kaptam.

-Dehogy csókollak.-nyújtotta ki a nyelvét.

-Bekapom.-mutattam a nyelvére.

-Na gyere.-húzta vissza a nyelvét.

A térdig érő ruháját felhúzta a combja közepéig, megfogta a kezem és odarakta. Elkezdtem simogatni.

Közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.

Heves csókcsatába kezdtünk. Nyelvét átdugta a számba és úgy folytattuk a csókolózást. Kezem a combján hevert és egyre feljebb haladott és egy bizonyos pontnál megállt. Elkezdtem simogatni. Egyre hevesebben csókolóztunk.Nem teltem be vele. 

Abbahagytuk a csókolózást,majd elkezdte kicsatolni a nadrágomat. Lejjebb húzta és ráült a csípőmre. Ringatózni kezdett rajtam,ezzel nem kicsit felizgatva. Alig bírtam ellenállni.Már a nyakát harapdáltam és az ajkait.

-Harry.Élsz még?-lóbálta a szemem előtt a kezét.


-Ja igen.-jézusom.El sem hiszem,hogy ilyenkor zavar meg amikor már majdnem megtörtént..a képzeletemben.Harry mi bajod van?Már értem,hogy miért mondják rám hogy perverz vagyok.Ez már tőlem is sok. Túl sok.


-Kicsit megijedtem.Úgy néztél rám,mint aki itt rögtön megfog erőszakolni.Ijesztő vagy Harold.


*Taylor szemszöge*


-Harry.Élsz még?-lóbáltam a szeme előtt a kezemet.

-Ja igen.-nézett csalódottan.Ennek meg mi baja van?

-Kicsit megijedtem.Úgy néztél rám,mint aki itt rögtön megfog erőszakolni.Ijesztő vagy Harold.

-Áh, mindegy. Na mi a válaszod?Jössz, vagy nem jössz?

-Szerintem..-hajtottam le a fejem. -Szerintem..hagyjuk egymást..

-Ahogy gondolod.-felállt a kanapéról és az ajtó majdnem kidőlt úgy becsapta.

Azt hittem megfogja érteni..Én sem szeretném ezt, de nem tudom.Itt az esély,hogy azokkal legyek akiket bírok és Harry.. Nem. Én nem tudom mit akarok. Nekem ez nem.Nem mesében vagyunk,hogy összeismerkedsz egy hírességgel és másnap már a legjobb barátja vagy.Ez butaság.Ilyen nincs!

4.rész-Hát te?*

 Halihó! :D Megjöttem az új résszel.Remélem tetszik.Itthon vagyok már úgyhogy jöjjenek gyorsan azok a komik meg tetszettelések! :D Na mindegy. Nincs több szavam. Jó olvasást :) x

5tetszett és 5 komi.

*Emily szemszöge*

-Kelj fel!-ugrott rám Tom.

-De hát minek?-tettem a fejemre a párnát.

-Mert megyünk rokonokhoz nem te idióta?

-De délután kettőkor megyünk most megy..még csak..-Délután fél kettő van igen.-vágott közbe.

-Mi csoda?Mennyi?-ugrottam fel az ágyból.

-Jól hallottad.Siess!Ja, és normális cuccot vegyél fel.

-Mindig normális cuccot veszek fel.-durcáskodtam.

-Jó.Tempózz.-zárta be maga után az ajtót.

-Pff.-ültem le az ágyra, majd eszembe jutott,hogy öltöznöm kéne ezért odasétáltam a szekrényhez és gondolkodtam,hogy mit vegyek fel.Kiválasztottam egy fehér ruhát fehér converse-vel és felvettem.Felvettem hozzá  egy pár kiegészítőt és megcsináltam a hajam ami annyiból állt,hogy megfésültem és beleraktam egy fehér masnis csatot.Nem nagyon szeretem felkötve hordani nagyon ritka eset. Raktam fel egy kis szemceruzát és indultam le.

-Indulhatunk?-kérdezte anya.

-Felőlem.-válaszoltam.

-Tom,Erick hol van?

-Apa?Apa a kocsiban vár titeket.-válaszolt.

-Ja, akkor menjünk.Gyertek.-invitált.

Beszálltunk a kocsiba és apu elindította a kocsit.

*Taylor szemszöge*

Meglepően korán keltem ma.Persze amikor suli van akkor estig is tudnék aludni.Apu nem volt otthon amikor felkeltem.De ezt mondta is tegnap,hogy nem lesz.A pénzt megtaláltam az asztalon.Mondhatom nem keveset adott.Ebből megtudnék venni 20 ruhát,de nem áll igazán szándékomban.

Megreggeliztem,persze a szokásos adag kávémat is megittam,hogy ne aludjak be.Leültem a tv elé,elővettem a telefonomat és felmentem twitterre közben a zene csatornák között keresgéltem normális zenét.Jó,bevallom igazából One Direction-t kerestem.Hiába van meg telefonon meg CD-n is tv-ben azért mégis csak jobb.Nem kellett sokáig keresgélnem.Találtam is.Épp a More Than This ment.Pont az egyik kedvenc dalom tőlük.Na jó,kit hülyítek? Mindegyik zenéjüket imádom,akárcsak őket.Bár hatalmas rajongójuk vagyok nem hiszem,hogyha meglátnám őket sikítórohamot kapnék.Biztosan van olyan fanatikus ember de én tudok uralkodni magamon.

"@TayHope: Imádom a One Directiont <3 :)"-posztoltam twitterre.Egyből kaptam rá pár Retweet-et.Nem nagyon csodálkozom mondjuk.

"@Emily_: És mégis ki nem?:D"

"@TayHope: Aki nem az nem ember :D"

"@Emily_: Állat XD"

"@TayHope: Az :D idióta xd . Ott vagytok már?"

"@Emily_: Hol?:O"

"@TayHope: Jézusom XD Ott ahova mentek. -.-"

"Emily_: Ja, nem:D 10 perc :)"

"TayHope: Oké :D"

Abba hagytuk a beszélgetést és elindultam az egyik közeli plázába.Gondoltam,hogyha már adott pénzt akkor el is költöm.Úgy is szükségem van pár dologra.

Útközben bementem a Starbucks-ba és vettem egy közepes adag caramell ízű frappucino-t amit oda érkezésig el is fogyasztottam.Terveim között van a mai napon még egyszer bemenni sütit enni,de az majd ráér hazafelé menet is.

Elsőnek a New Yoreker-be mentem be.Találtam egy tiszta menő pólót,amit meg is vettem.Vettem egy NY-s sapkát is ami piros színben pompázott.Második állomásom a C&A volt.Ott egy csíkos pólót vettem csak.Nagyon megtetszett és Louis-ra emlékeztet persze meg a zebrákra.A harmadik helyszín az I am volt.Annyi szép ékszert találtam.Máskor odafigyelek az árakra de most nagyon nem érdekel.Lehet,hogy mert haragszom apura azért.A negyedik állomás a Cosmopolitan City volt.Bementem és egyből megakadt a szemem egy fekete egybe részes ruhán.Levettem a vállfáról és bementem a próbafülkébe és felvettem.Eszméletlenül megtetszett.Kimentem a fülkéből és gondoltam körülnézek a cipők között. A ruhát nem volt szívem levenni,ezért abban mentem ki.

-Húha.Nagyon jól áll.-mondta mosolyogva a pultnál álló hölgy.

-Oh,köszönöm.-válaszoltam félénken.

Odasétáltam a cipőrészleghez,de nem volt valami nagyon sok választék.Itt csak a ruhák jók.Cipőt azt hiszem máshol kell keresnem.Ennek semmi értelme nincs.Inkább megyek keresek hozzá pár ékszert.Magamat sem értem már.Annyi ékszerem van de azért mindig veszek ha látok valami szépet.Talán túl sok vagyok.Visszamentem a próbafülkébe és visszavettem a ruhámat.

*

-Ó,bocsánat.-vettem el a kezem a ruháról.

-Nem,semmi baj.-szólt egy ismerős férfi hang.

-H-Harry Styles?Hát te meg?-néztem föl rá kikerekedett szemekkel.

-Igen.De kérlek ne sikíts vagy ne csinálj semmit.Adok autogramot vagy ami kell csak ne.

-Nem áll szándékomban.Csak kicsit meglepő,hogy a női részlegen nézegetsz női ruhákat.-nevettem el magam.

-Ja.-nevetett.-Csak anyámnak keresek valami ruhát.-vigyorgott erőteljesen.

-Ha szeretnéd segítek.-mosolyogtam.

-Megtennéd?

-Persze.Miért ne?Úgy sincs semmi dolgom ráértek.

-Köszi.Ohm, a nevedet megtudhatnám?

-Ja tényleg.Milyen illetlen vagyok.Taylor Hope a nevem.

-Wow.Nagyon szép neved van.-mosolygott.

-Köszönöm.-válaszoltam.

El sem hiszem,hogy végre találkoztam az egyik taggal a One Direction-ból.Olyan rég vágytam már erre és végre sikerült.

-Ez hogy tetszik?-mutattam neki egy rózsaszín ruhát.

-Jé, ez gyönyörű.-mondta.

-Nekem is tetszik.

-Megveszem.

-Reméltem is,hogy ezt mondod.

-Te mit veszel?-mutatott a kezemben lévő ruhára.

-Ruhát.-nevettem.

-Hát gondoltam.-nevette el magát.

-Fekete ruha.

-O, istenem.-nevetett.

-Jó, nem fárasztalak.

*
*

-Váá, ez nagyon jól áll rajtad ez a cucc.-öleltem meg.

-Jó választás volt.-vigyorgott.

-Hát igen.-vágtam büszke fejet.

Őszintén nem tudom mi ütött belém.Teljesen más vagyok most.Teljesen boldognak érzem magam.

-Most te jössz.-nyomott a kezembe egy gyönyörű ruhát fekete magassarkúval.Felvettem a ruhát és kisétáltam.

-Húúúúúha.-tátotta el a száját.

-Öhm, mi az?-hajtottam le a fejem.

-Nagyon..nagyon jól áll.Ez-ez elképesztő.-mondta akadozva.

-Köszönöm.-tudtam,hogy elpirultam ezért inkább bementem a próbafülkébe és átvettem.

-Megveszem neked a ruhát.-mondta amikor kimentem.

-Nem, én nem fogadhatom el Harry.

-Légyszi.

-Jó,de én is megveszem akkor neked.-mutattam a mutató ujjamat.

-Nem lehet.-mondta.

-Akkor te sem veheted meg nekem.

-Na jó.-mosolygott.

Megvettük egymásnak a ruhát és kijöttünk az üzletből.Eléggé elment az idő, de nem érdekelt.Nagyon jól éreztem magam.

*Harry szemszöge*

Annyira jól éreztem magam.Nagyon jó fej.Nem gondoltam volna róla elsőre.Vicces, de mégis visszafogott.El sem hiszem,hogy van még olyan lány,aki ismer,de mégsem örül meg ha meglát minket.

-Te mit kérsz?-kérdezte a Starbucks-ban.

-Egy közepes csokis frappucino-t.

-Akkor 2 közepes méretű csokis frappucino-t és 2 cseresznyés muffin-t. 

Azt hiszem mindenképp be kell mutatnom a fiúknak Taylort ők is imádni fogják biztosan.Vagy is nagyon remélem.

*
*
*

-Srácok.Megjöttem.-kiabáltam.

-Helló.-köszöntek amikor beértem a nappaliba.

-Na mi ez a sok szatyor a kezedben?-húzogatta a szemét Niall barátom.

-Vásárolni voltam tudod.

-Nem csak anyukádnak?Nem hiszem,hogy ez mind az övé.-mondta Liam.

-Jó,nem.Csak Taylor vett nekem pár ruhát.-halkítottam el a Taylor szót.

-Kicsoda?-kérdezte Zayn.

-Taylor Hope.-ültem le a kanapéra.

-Ki az a csaj?-húzogatta a szemöldökét Louis.

-Honnan veszed,hogy csaj?-nevettem.

-Ugyan már.

-A boltban találkoztam vele és segített választani anyának ruhát.

-Aha,értem.És miért vett neked ruhát?-kérdezte Niall.

-Mert hülyéskedtünk,hogy összeállítunk egymásnak szetteket és felvesszük.Nagyon megtetszett nekem rajta egy ruha és megakartam venni neki,de csak akkor vehettem meg,ha ő is megvehette nekem.-hadartam el.

-Szexi volt a ruhába mi?-nevetett Louis.

-Fú, nagyon.

-Csak kifog használni.-mondta Liam.

-Nem fog.Ő rendes lány és holnap el is fogom ide hozni.-futottam be a szobámba és becsaptam az ajtót.

Bevallom nagyon szép lány és kedves is meg vicces is de miért akarna kihasználni?Ez az együtt töltött nap alatt nem így ismertem meg.És holnap el is fogom hozni ha beleegyezik.Oké,tudom,hogy Liam csak megakar védeni de mégis csak túlzásba viszi már kicsit ezt az apáskodást.

Nem bírtam várni írtam neki egy SMS-t.

"Remélem még nem alszol :D"-küldtem el.

"Még nem.Csak készültem :) Miért?:D"-jött a válasz.

"Mi lenne,ha holnap átjönnél?:) x"

"Biztos vagy benne?Nem akarok teher lenni."

"Miért lennél teher?Na kérlek."

"Nem akarom,hogy miattam kerüljetek bajba.Tudom,hogy milyen a média."

"Nyugodj már meg.Nem lesz semmi baj.:) holnap írd meg a címet és holnap reggel 10-re megyek jó éjt :) x"-elküldtem az utolsó üzenetemet.Még megvártam,hogy megérkezzen a válasz és leraktam a telefonomat az asztalra.Szigorúan mindig odarakom,mert ha az ágyon van akkor legalább egy óra amire előkerül.Általában az egész szobát felforgatom.Elég durva. 

Elég fárasztó volt ez a mai nap úgyhogy úgy döntöttem,hogy majd csak reggel fogok gyorsan lezuhanyozni.Levetkőztem alsógatyára és lefeküdtem a pihe-puha ágyikóba.Alig 10perc kellett(nem számolom amúgy,nem.:D) és el is nyomott az álom. 

Szünet!

kurva szexi ezen a képen:D AKAROM! most!

Sziasztok! Tudom,hogy összegyűlt az 5 tetszett és az 5 komi de anyunál vagyok és sajnos itt nem tudok írni mert elromlott a billentyűzet :/ De megígérem jövőhéten/ha tudok jönni/ bepótolom,hisz a következő rész elég hosszú lesz.Tehát ha leesett mindenkinek akkor rájöttetek,hogy az oldal szünetel.Megpróbálok minél hamarabb visszatérni.A feliratkozást ne felejtsétek el! :) Jó szünetet mindenkinek.Puszi :) x

3.rész-Régen*

Hey! Meghoztam az új részt.Mi van veletek?Alig akar összejönni az a nyüves 5komment. Annyira szar vagy micsoda? Feliratkozni is csak 2 ember iratkozott eddig föl. Ha szar akkor mondjátok meg nem haragszom meg de akkor befejezem.Hozzászólásban meg nem bánnám ha bővebben kifejtenétek a véleményetek.Jöhet jó kritika de akár rossz is legalább tanulok belőle. Kurvára kevés ez az 5 komi és még ez is alig jön össze. Na mindegy lehet,hogy emelni fogom.Vagy ha nem jön össze 3-4 nap alatt nem hozok rész 1 hónapig :') Jó nem fárasztalak titeket tovább. Jó olvasást! x

Ja és nézzetek be a barátnőm blogjára is : warsone-tw.blogspot.hu/

Továbbra is 5 tetszett és 5 komi!

-Hova viszel?-kérdeztem ijedten.

-Megfoglak ölni!

-Miért?-gördült ki egy könnycsepp a szememből.

-Mert utállak!Rohadt ribanc!Mindig is Kittyékkel voltam.-mondta.

-Kérlek ne.

-Téged úgy sem szeret senki.Kinek hiányoznál?Senkinek.

-Igazad van.

-Tudom.-nyakamhoz nyomta a kést és hülyeségeket beszélt hozzám.Nekem csak patakokban folytak le a könnycseppek az arcomról.Sosem gondoltam volna az egyik legjobb barátomról,hogy ilyet fog tenni.Hogy ő fog megölni.Azt hittem szeret.

-Azt hittem szeretsz.-mondtam.

-Gyűlöllek.-szúrta belém a kést.

"Neeee"-ordítottam.

-Mi történt?-ijedten kelt fel Tom.

-Semmi, csak rosszat álmodtam.-fújtam ki a levegőt.

-Mit álmodtál?Elmeséled?-ültünk föl mindketten.

-Azt,hogy megakarsz ölni.

-Ugye tudod,hogy én sosem tennék ilyet?-ölelt magához.

-Hát nagyon bízom benne.

-Ne csak bízz!Tudd is!

-Jó.Akkor tudom na. Örülsz?-kérdeztem gúnyosan.

-Igen.Szerintem ideje lenne haza indulni.Már 10óra van.-állt föl.

-Jó, menjünk.-álltam föl én is.

Útközben szinte egymáshoz sem szóltunk.Egész végig csak az álmom járt az eszemben.Sosem szoktam ilyet álmodni.Nem is értettem igazán.Lehet.hogy azért álmodtam ezt,mert féltem ettől a helységtől pedig azt mondtam,hogy nem. Nem is kéne ezen gondolkodnom.Úgy is elfogom felejteni.

-Min gondolkodsz?-törte meg a csendet.

-Hm semmin.-válaszoltam.

-Nem úgy tűnik.

-Már semmin.

-Akkor min gondolkodtál?-kérdezte.

-Csak az álmomon.-feleltem.

-Felejtsd el.-mosolygott.

-Próbálom.-erőltettem egy halvány mosolyt.

-Rendben.-ezzel lezárta a beszélgetést látszólag.

Én haza érkeztem.Elköszöntünk egymástól és ő ment tovább.Nem tudom mi ütött belé nem szokott ilyen szótlan lenni.

Bementem a házba és üresség fogadott. Ismét. Mondhatom borzasztóan örültem.Ennyit arról,hogy mostantól többet leszünk együtt.De azóta még csak kevesebbet.Már nem is érdekel.Csak egyedül érzem magam.Utálom anyut amiért ezt tette.Gyűlölöm!

Nem volt kedvem semmit csinálni.Már unom a semmit tevést is. Emily gondolom lustul és nem akarom megzavarni mert olyankor mindig ideges lesz. Úgy döntöttem,hogy átmegyek mamához.Sajnos ő nem 5 percre lakik tőlem hanem inkább 1órára ezért busszal megyek.

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a megfelelő ruhadarabokat  és hozzá "pár kiegészítőt. Aztán gyorsan elindultam mivel a busz egészkor és félkor jár arra felé mindig és nem akartam lekésni a legközelebbit.

*

*

-Szia mama.-borultam a nyakába.

-Szia kicsim.Hát te hogyhogy?

-Gondoltam elnézek egy kicsit hozzád.-mosolyogtam.

-Unatkoztál otthon mi?-nevetett.

-Igen.-nevettem el én is magam.

-Sam dolgozik mi?-kérdezte.

-Apu?Mint mindig. Mi mást csinálna?-le ültem.

-Mindig is a munkája lesz neki az első sajnos. De őt is meglehet érteni.-ült le mellém.

-Miért?-vártam,hogy meséljen.

-Tudod kicsim nekünk nem olyan életünk volt,mint a mai világban.Neki nem volt meg amit akart.Kenyérre alig jutott pénzünk sajnos. Volt,hogy éheztünk,épp,hogy csak egy nap ettünk valamit. Talán egy váltóruhája volt. Ne haragudj rá azért,mert dolgozik.Azért dolgozik,hogy neked meglegyen mindened.De viszont én haragszom rá.

-Miért haragszol rá?

-Mert a szeretet az első és nem a pénz.De ezt ő is tudja.-válaszolt.

-Értem.De nekem akkor is jó lenne ha feleennyit dolgozna, akkor is elég lenne az amit ad.Nekem nem kell a pénz.Nekem szeretet kell és törődés.-mondtam.

-Jaj drágám.-simította meg a hajam.

-Na mindegy hagyjuk.

-Ugye leszoktál már róla?-kérdezte.

-Miről?-értetlenkedtem pedig tudtam,hogy mire gondol.

-Ne tetesd a hülyeséged.Pontosan tudod,hogy miről van szó.Taylor!

-Le szoktam.Nyugodj meg.-nyugtattam.

-És nem fogsz visszaszokni ugye?

-Nem!-vágtam rá.

-Ígérd meg!

-Nem!Megígérni nem fogom.Tudod mama,hogy nem szeretek ígéretet tenni,mert félek,hogy nem tudom betartani és megbántok mást.Úgyhogy ezt ne kérd!-hadartam el egy szusszal.

-Nehéz időszak volt az. Remélem nem fogod újra elkezdeni.-gördült le egy könnycsepp az arcán.És nekem is.

Régen..14-15 éves lehettem. Apu nem foglalkozott velem.Eszembe jutottak a régi emlékek.Minden a feje tetejére fordult.Az osztálytársaim nem foglalkoztak velem csak Emily, de még ő sem tudott a problémámról. Senki sem tudott róla.Mindennap az életben maradásért küzdöttem. Gyógyszereztem magam rendszeresen. Nem voltam magamnál.Olyan volt mint a drog.Csak el is ájultam egy párszor.Kétséges volt,hogy soha többé nem ébredek fel.Úgy voltam vele,hogy minek? Apu úgysem szeret vagy legalább is nem mutatja ki anyut meg 5éves korom óta nem is érdeklem.
1nap vettem egy doboz cigit és elszívtam. Más nap lelkiismeret furdalásom volt és még több gyógyszert szedtem be.Utána piálni kezdtem és az lett a vége,hogy hánytam,hánytam,hánytam.Egész nap egy falatot nem ettem ezért elájultam.Mondhatni depressziós voltam.Mindenki már csak akkor tudta meg amikor bevittek a kórházba.Talán ha Emily pont akkor nem jön át akkor meghalok.Ő hívta a mentőket.Nem sokáig  kellett bent maradnom csupán 2 hétig ha azt nem soknak nevezzük.Nekem nem tűnt soknak.Apu akkor viszont egy nap 12órát volt velem. 12 órát dolgozott. Igen, akkor veszi észre magát amikor már késő.Féléven keresztül kellett pszichológushoz járnom,hogy leszokjak a gyógyszerekről. Sikerült is nagy nehezen. Abban az időszakban 10kilót fogytam 2 hét alatt. Ami valljuk be nem kevés.Ami kevésbé látszott meg rajtam.És egy idő után az is zavarni kezdett ezért újra gyógyszereket szedtem de Tom megtudta és leállított.Nehéz időszakon mentem keresztül.Ezért fél mama,hogy újra visszaszokok mert talán azt már nem élném túl.

-Kész a süti.Kérsz?-kérdezte.

-Egyet megeszek utána megyek is.-mosolyogtam.

-Mi az,hogy egyet?Miattad sütöttem.Kötelező vagy legalább 4et megenni!-ültetett le az asztalhoz.

-Jó rendben.-mosolyodtam el.

Nagy nehezen be is tömtem magamba azt a 4 meggyes süteményt. Na jó nem is ment az olyan nehezen.Főleg,hogy még ma nem is ettem.

-Mondd meg papának,hogy puszilom.-köszöntem el.

-Oké,vigyázz magadra.-integetett.

-Szia!-integettem vissza.Rohantam a buszmegállóba mert alig 5 percem volt,hogy odaérjek.És nincs valami közel.

Épp,hogy odaértem.Már majdnem elindult.De most volt egy kis szerencsém és odaértem még.

Megnéztem a telefonomat ami 7órát mutatott.Nem gondoltam,hogy ennyire hamar eltelt az idő. Pedig nem látszott ennyinek. Sietnem kellett haza,mert már kezdett sötétedni és egyre hidegebb volt.Bár június végénél vagyunk már de Londonban akkor is borzalmasan hideg van néha este.

-Hol voltál?-fogadott egy ideges szempár.

-Mamánál.-közöltem vele nyugodtan.Már majdnem idegesen.Nagyon hamar felkapom a vizet ezért próbálom magam visszafogni.

-Oké.Szeretnél elmenni holnap vásárolni?-mosolygott.

-Szeretnék.Te is jössz velem?-vártam,hogy azt mondja,hogy igen de csalódás ért.-Nem.-jött a válasz.

-Ki gondolta volna.-válaszoltam.

-Majd Emily elmegy veled.Vagy Tom.-mondta.

-Ők holnap épp a rokonaikhoz mennek.

-Hát akkor elmész egyedül.

-Pff . Jó.

-Reggel megtalálsz pénzt az asztalon.Azt veszel magadnak amit akarsz.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Oké.Na megyek most lefekszem eléggé fáradt vagyok.

-Jó éjt.

-Jó éjt.-köszöntem.

Bementem a szobámba átvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyba és kicsit elgondolkodtam a múltamon.Mindenre tisztán emlékszem sajnos. Pár könnycsepp kipotyogott a szememből és el is aludtam sírva.

2.rész-Félek!*

Hali! :) Meghoztam az új részt. Nagyon nehezen jött össze ez az 5 komi. Lehet,hogy emelni fogok ha ilyen lusták vagytok :D A tetszikelés az megy látom! :) Kérni szeretném tőletek,hogy aki olvassa az iratkozzon föl. Nagyon köszi ha megteszitek! : ) Nagyon örülnék neki. Még lenne egy kérésem. Lécci szurkoljatok nekem,hogy átmenjek matekból. Ha nem megyek át nem tudom mit fogok csinálni:/

Na nem is húzom tovább az időt :) Remélem tetszik! Jó olvasást!

5tetszett és 5 komment! 

Hazamentem és bedőltem az ágyba majd felmentem twitterre. Persze szerencsémre amit elsőnek megláttam,hogy a fiúk twitcamot rendeztek és én megint lemaradtam.Tessék ez az én szerencsém.

"@TayHope: Persze,hogy megint lemaradtam a twitcamról. :)"-volt aki viszonozta.Akkor nem csak én maradtam le róla.De ez nem nyugtat egy kicsit sem.
Unatkoztam ezért úgy döntöttem,hogy felhívom Tomot. Találkozni kéne már a pajtásommal.

-Szia Tom.-köszöntem bele,mint felvette a telefont.

-Krumpliiim.-szólt bele.

-Tomikám mondtam már hogy nem vagyok krumpli nem?-nevettem.

-De olyan jó ezt mondani neked.-kuncogott.

-Jó,rendben.

-Hogy-hogy felhívtál így 1és félnap után?

-Unatkozom.Nem találkozunk öcskös?-próbáltam keménykedni.

-Hol?Mikor?

-Hát hol vagy?-kérdeztem.

-Nem vagyok otthon.

-Tudom mivel 10 perce jöttem haza tőletek.

-Azóta hazaérhettem volna nem?

-Valós..-nevettem el magam.

-Jó,akkor találkozzunk a Big Bennél.-mondta.

-Oké,15 perc és ott vagyok.Pacsi.

Gyorsan visszavettem a cipőmet és indultam le a nappaliba. Persze apu már nem volt itthon,mint az általában lenni szokott.Ennyit erről. Beraktam a fülhallgatót,bezártam kulcsra az ajtót,hogy ne jöjjön be senki akaratlan és elindultam.
Útközben láttam egy kulcstartót az egyik boltban amin egy meztelen nő volt. Gondoltam meg veszem a haveromnak mivel tudom,hogy örülni fog neki.Melyik fiú ne örülne neki?Mondjuk van olyan..
Berohantam a boltba és megvettem.Sietnem kellett mert nem szeretem megvárakoztatni az embereket,főleg nem a barátaimat.

-Tooooooooooooom.-ugrottam a nyakába.

-Krumpliiiiiiiiiii.-nevetett.

-Vettem neked valamit.-vigyorogtam.

-Mit?-nézett csillogó szemekkel.

-Ezt!-adtam neki oda a kulcstartót.

-De szexi csaj.Köszi Taylor.-adott egy puszit és megölelt.

-Szívesen.-mosolyogtam.

-Ezért veszek neked kaját a McDonald's-ban. -kacsintott.

-Nem kell.Értem nem kell oda menni.

-Nem is érted megyek,csak éhes vagyok.-nevetett.

-Te szemét.-ütöttem meg a vállát.-Ez esetben akkor mehetünk és vehetsz.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Hülye picsa.

-Micsoda?-emeltem föl a kezem.

-Nem szóltam.-nevetett.

-Na azért te kis pöcsű lajhár.

-Micsoda?

-Jól hallottad.-kacsintottam.

-Nem kapsz kaját.-tette karba a kezét.

-Van nálam pénz.-nyújtottam ki a nyelvem.Beléptünk a McDonald's-ba és persze egyből kiszúrt Kitty és a másik 3 plázacica.

-De jó.-fintorogtam.

-Ne foglalkozz velük.

-Hát jó.-oda mentünk a pulthoz és kikértünk amit akartunk.Tom még is fizetett nekem. Én csak egy fagyit kértem sült krumplival ő pedig,mint mindig egy McChicken-t.

-De szép vagy.-jött oda Kitty.Én az ilyen mondatokat amik azoktól jönnek akikhez nem állok közel és tudom,hogy csak gúny azt sértésnek veszem és bánt.

-Hagyd békén Kitty és menjél innen kifelé a többi picsával együtt!Senki sem kíváncsi rátok.-állt föl Tom.

-Téged kikérdezett nyomorúság?-mondta gúnyosan.

-Kitty lécci.-próbáltam hozzá kedvesen beszélni.Erre ő csak felhúzta a szemöldökét és elindul ki a barátnőivel együtt. Nagyon rosszul esik,hogy én nem ártottam nekik semmit ők meg így viselkednek de főlek Kitty. Az anyukájával(Marie) elég jóba vagyok de a lányával már kevésbé. Marie sem szereti csak próbálja eltűrni. Már csak 1 hónap és betölti a 18at és végre elköltözik ebből a városból. Én várom már a legjobban. Mondjuk nem nagyon szoktam vele találkozni,de ha találkozok az elég keserves.

-De utálom.-mondta Tom.

-Én is.-dobtam ki a poharamat.
Mikor Tom is végzett akkor felálltunk az asztaltól és elindultunk egy közeli parkba.Ezért szeretem Londont,mert annyi park van és mind annyira gyönyörű és nyugalmas.

-Te, Tom. Nem szoktál beszélni az érzéseidről. Miért?-kérdeztem.

-Nem tudom, sosincs úgy,hogy lenne alkalom valakivel is beszélni ilyenekről.

-Emily?

-Vele sem.Tudod,hogy nagyon jó kapcsolatba vagyok vele is és nagyon jó tesó meg minden de nem tudom. Talán nem szeretek róla beszélgetni.

-Nekem tudod,hogy elmondhatsz bármit én nem foglak sose kinevetni.-mosolyogtam.

-Tudom, de ez most hogy is jött ide?

-Nem tudom, csak úgy.-vigyorogtam.

-Indokolatlan?

-Aha.

-Te krumpli. -nevetett.

-Te.. ööö. hurka.-nevettem.

-Hurka?

-Igen,hurka.-emeltem föl a fejem büszkén.

-Te hülye vagy.

-Mintha te nem lennél az.

-Annyira nem mint te, csak sokkal jobban.-nevetett.

-Hallgatunk One Directiont?-kérdeztem.

-Hagyjál már velük.Már kívülről tudom az összes zenéjüket hála Emilynek és neked.-igen egy időszakban minden percben 1D-t hallgattunk. És persze főleg akkor amikor Tom is ott volt. Nem direkt, áh,dehogy is.

-Tudom,hogy szereted őket.-nevettem.

-Őket nem, a zenéjüket igen.-durcáskodott.

-Az majdnem ugyanaz.

-Hát azért nem.

-Jó.

-Ölelj már meg.

-Minek?-néztem kicsit furán.

-Mert olyan jó téged ölelni.-nevetett.

-Akkor ölelj meg te.

-Te akartad.-kimondta ezt a 2 szót és már meg is ölelt.Levegőt alig kaptam,azt hittem,hogy ott fogok megfulladni.

-Eressz..el.-nyögtem ki nagy nehezen.

-Nem.-szorított még erősebben.

-Légyszi.-könyörögtem.

-Na jó, de csak mert szépen kérted.-eresztett el, gyorsan kapkodtam a levegőt,mert kb tényleg majdnem megfulladtam.
Közben kicsit még elbeszélgettünk.Imádok vele beszélgetni.Nem olyan,mint a többi fiú,hogy leráz.Vele mindent meg lehet beszélni.Ha örömöd van,ha bánatod. Mindent meghallgat.Ő egy igazi barát ezért tisztelem is.Ő nem az a típus,hogy felvág a lányoknál.Kiismertem már és ő egy normális srác.Bármelyik lány örülhetne neki ha egy ilyen fiú lenne a barátja.

-Most őszintén te mit csinálsz?-néztem rá úgy mint egy hülyére.

-Ha nem látnád lovagolok.

-De ahsnodofndn.-adtam ki hülye kifejezést.

-Te ufóul is tudsz beszélni?-nézett rám meglepetten.

-Te fogyatékos nem tudod,hogy ezen kisgyerekek szoktak csak "lovagolni"?

-Hogy beszélsz velem?

-Akkor.. Édes kis bogaram nem tudod hogy ezen kisgyerekek szoktak lovagolni?

-Így már is jobb.. és.. én is kisgyerek vagyok ha nem tudnád.-nyújtotta ki a nyelvét.
Csináltam róla gyorsan egy képet amíg nem figyelt, vagy is pont ide nézett gondoltam felrakom twitterre a kis szerencsétlen spanomat aki épp kisgyereknek érzi magát 19éves fejjel. Mondjuk ilyen nekem is szokott lenni,hogy néha 3évesnek érzem magam.

"@TayHope : @Tom_blck Itt szerencsétlenkedik egy játék lóval. :D kisfiúnak érzi magát :D de cuki nem?"

-Most kiraktad twitterre?-nézett mérgesen.

-Igen,muhaha.-nevettem.

-Ó,hogy.. nem mondok csúnyát! Inkább csak elegánsan bemutatok.-mondta persze meg is tette.

-Aha nem. -nevettem.

-Blee.-nyújtotta ki a nyelvét.

-Szerintem ideje lenne elindulni haza,sötét van.Tudod,hogy félek a sötétben.-nyávogtam.

-Ne nyávogjál már.-ült le egy padra.

-De Tomi.

-Akkor indulj el egyedül. Szia.-intett.

-De seggfej vagy.-ültem le mellé.

-Én szeretek sötétben sétálni. Nem megyünk el valahová?

-Apu megöl.

-Taylor.. most komolyan. Apád alig foglalkozik veled.Az meg érdekli mégis,hogy mikor mész haza?Nagyon szeretem az apukádat kedves meg minden de szánalmas!

-Lehet,hogy igazad van.

-Nem lehet..-Hanem biztos.-vágtam közbe.

-Na szóval most jössz elmegyünk szépen sétálni!-utasított.

-Rendben..-felálltunk és elindultunk sétálni. Igaz,nyár van és annyira nincs sötét még 9kor de én akkor is félek. Amióta egyszer osztálykiránduláson elhagytak az osztálytársaim,egyedül maradtam a sötét erdőben és megtámadott egy veszett kutya. Még jó,hogy pont arra jött egy bácsi és megtudta állítani a kutyát. Azóta ha látok egy veszett kutyát mindig görcsbe rándul a gyomrom. Úgy szerencsére a kutyáktól nem annyira félek,mármint a kiskutyáktól.
Már csak épp hogy pár-pár lámba világította meg az utat.

-Add ide a kezedet.-törte meg a csendet.Én szót fogadtam odanyújtottam a kezem és megfogta.-El viszlek valahova.-mosolygott.

-Hova?-kérdeztem meglepődve.

-Az meglepetés.

-Félek.

-Nyugi, én megvédelek tudod.-ölelt magához és egy puszit nyomott a fejemre.
Közben kigördült egy könnycsepp a szememből. Fogalmam sincs,hogy miért. -Ne sírj.-ölelt meg még szorosabban.

-Menjünk.-fogtam meg a kezét újra. Még mindig nem tudtam,hogy hova akar vinni de már egyre sötétebb és hidegebb volt.

Körülbelül még 15 percig mentünk amíg megérkeztünk egy 3-4 emeletes kórházhoz ahol senki sem volt már.Az egész épület romokban hever. A falak rongáltak. Egy lélek sincs itt.Egy dolog bánt.Hogy nem tudom minek hozott ide. Bántani akar? Vagy megölni? Á nem. Ő olyat sosem tenne. Mikre gondolok én? Nem vagyok normális.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem elhaló hangon.

-Ide szoktam jönni amikor nincs kedvem semmihez csak egyedül lenni.

-Ez félelmetes. -mondtam.

-Nem az.Inkább nyugalmas.

-Szerinted!De én félek.

-Jaj, gyere ide.-ölelt meg ismét.

-Tudod,hogy félek.-szorítottam meg.

-Tudom,de én itt vagyok veled és nem történhet egyébként sem semmi.-mosolygott.

-Szeretlek.

-Én is te butus..Ha nem szeretnél itt lenni hazamehetünk.

-Ne!Maradhatunk ha te akarsz.

-Menjünk!Majd máskor visszajövünk. Már fáradt vagyok úgy is.

-Biztos?Vagy csak miattam akarsz menni?-kérdeztem.

-Hát igazából csak miattad.-nevette el magát.

-Ne!Maradjunk kérlek! Ez tényleg elég nyugalmas hely.-mosolyogtam.

-Biztos?

-Persze.Tudod mit?

-Na?

-Mi lenne ha itt aludnánk?-vetettem föl az ötletet.

-Apukád kifog nyírni.

-Írok neki egy SMS-t,hogy ma nálatok alszom.

-Hideg is van.Megfogsz fázni.

-Nyáron megfagyni nem fogunk.

-Jó,de tudod,hogy Londonban vagyunk és itt azért hidegebb a levegő,mint máshol nyáron.

-Na most nem akarod?

-De,csak téged nem akarlak bajba sodorni.

-Nyugi Tom.Nem fogsz.-mosolyogtam.

-Na jó.Itt aludhatunk.Zavarni úgy sem fog senki mivel erre nem jár senki.-ült egy kisebb mosoly az arcára.

-Olyan jó barát vagy, tudod?-öleltem magamhoz.

-Te is.-szorított meg.

Elég sok időn keresztül beszélgettünk.Apunak el is felejtettem írni SMS-t.Tom emlékeztetett,hogy írjak,mert apu kifog borulni,hogy hol vagyok. Mondjuk elég fura,hogy keresni sem keresett.Gondolom még mindig dolgozik,mint mindig.
Nagyon fújt a szél, eléggé fáztam pedig nadrág volt rajtam.Tom a hős pedig ideadta a pulcsiját.Később mikor már álmosak voltuk lefeküdtünk a betonra ami ott volt és átkarolva egymást,hogy ne fázzunk elaludtunk.

1.rész-Vita*

Sziasztok! :) Meghoztam az első rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket és lesz aki olvasni fogja :) Az első rész sosem olyan jó.De mindig csak egyre izgalmasabb lesz. :) 5tetszik és 5 komi után hozom egyenlőre az új részt :D . Jó olvasást kicsi manók. x

-Miért viselkedsz már megint így?Mindig duzzogsz.-üvöltött apu.

-Sosem vagy itthon.Egész nap dolgozol.Értelme van itt laknom?Azon kívül,hogy eltartasz semmit nem teszel értem.Azt sem tudod talán,hogy mi a kedvenc színem.Ugye?-üvöltöttem sírva majd befutottam a szobámba és becsaptam az ajtót.-Ezt nem hiszem el.-ültem le a földre a fejemet fogva.
Na tessék a jó kapcsolatunkból egyszerűen borzalmas lett.Igen.Hiányolom,hogy foglalkozzon velem.Jó értem én,hogy kell a pénz,de egy héten egyszer talán beleférne egy óra. Főleg amióta anyu elhagyott minket senki sem foglalkozik velem igazán.Talán mama de ő sem nagyon.

-Taylor.Kislányom.Bemehetek?-kopogott.

-Minek?-kérdeztem ironikusan.

-Mert beszélni szeretnék veled.

-Várj!Kinyitom.-felálltam,megtöröltem a szemem és elfordítottam a kulcsot.

-Tay!Ne haragudj rám kérlek.-ölelt meg.

-Jó...-válaszoltam és kibújtam az öleléséből.

-Tudod,hogy szeretlek.-ült le az ágyra.

-Én is.

-Na most mi bajod?-kérdezte.-Semmi csak szeretnék veled több időt tölteni.-válaszoltam.

-Megígérem mostantól többet leszek veled!-nyomott egy puszit a hajamba.

-Rendben de most megyek ha nem nagy baj.-álltam föl.

-Hova?  -Emilyez.-adtam egy gyors választ.

-Rendben.Menj.

-Majd jövök.-intettem.

Nem tudok hamar megbocsájtani senkinek.Sok idő kell amíg visszanyerik a bizalmamat. És most nagyon megharagudtam rá.Nem szeretem ha valaki kiabál velem.Ez csak rárakott.
Kiléptem az utcára és beszippantottam a friss Londoni levegőt.Emily 5 percre volt tőlünk szerencsére.Gyorsan lépkedtem,hogy minél hamarabb odaérjek.

*Emily szemszöge*

Épp kaját csinálok.Sietnem kell mert 5 percem van a kedvenc sorozatomig a Gossip Girlig.
Gyorsan befejeztem és elhelyezkedtem a kanapén,de valaki rátenyerelt a csengőre.

-A pics..Ki az?-ordítottam.

-FBI.Emily Blackért jöttem.-ordított egy elváltoztatott női hang.

-Ne szórakozz.-kiabáltam.

-Nyisd már ki.-kiabálták unottan.

-Megyek már. -odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Ha olyan fontos valakinek,hogy bejöjjön az nem csenget hanem bejön mivel nyitva van az ajtó.-TAYLOOOOOOOOOOOOR.-ugrottam a nyakába.

-Azt hittem ma nem nyitod ki.-jött be.

-Na mesélj.-mosolyogtam.

-Áh semmi csak apuval összevesztem megint.Mindegy.-ondta.

-Kibékültetek ugye?

-Igen, de megint kiabált és tudod,hogy azt nem szeretem.  -Tudom.-vágtam rá.

-Megy a Gossip Girl.-sikított fel.

-Uhh.Gyerünk.Csináltam kaját.-futottunk a kanapéhoz.

*Taylor szemszöge*

Elmentem Emilyhez.Elsőnek lusta volt kinyitni az ajtót a drágaság.Megnéztük a Gossip Girl-et mivel mindketten imádjuk.Végül amikor vége lett zenét kerestünk a TV-ben mivel zene nélkül mi nem is létezünk.

-One Directiooooooooooooooon.-üvöltöttünk.

-You've got that one thing.-kezdte énekelni Emily a One Thinget mivel épp az ment az MTV Hits-en.Végig ordítottuk az egészet.Amire vége lett a számnak már fuldokoltunk annyira kiszáradt a torkunk.

-Annyira imádom őket.-mondta Emily.

-El sem hiszem,hogy egy városban lakunk még sem találkoztunk még velük.

-Hát igen.-mondta szomorúan.

-Na mindegy.-mondtam.

-Csak lesz egyszer szerencsénk és összejövök Niall James Horannal.-mondta a szőke csillogó szemekkel.

-Ezek az álmok.-nevettem.

-Haha.-durcáskodott.

-Na megyek Black.-mondtam és ott hagytam a lányt.
Egész úton gondolkodtam.Kicsit elszomorodtam,de nem tudom miért. Lehet,hogy az 1D miatt.De egyszer csak teljesülnek az álmaim ha követem őket. Hiszek benne. Mindennél jobban.