30.rész-This is the life*

(zene)

*Zayn szemszöge*

2.nap

Tegnap az egész napot alvással töltöttem. Bűntudatom volt,mert nem voltam ott Taylorral. Reggel amint felébredtem már mentem is hozzá. Nem vártam meg amíg a srácok felébrednek. Tudom,hogy szüksége van rám és én bízom benne, hogy ha beszélek hozzá, akkor felfog ébredni! Most nevezzetek babonásnak, de tudom,hogy sikerülni fog!

-Bemehetek hozzá?-kérdeztem az orvostól amikor megérkeztem.

-Persze!Nyugodtan!-válaszolt.

Becsoszogtam hozzá,majd leültem mellé. Fájdalmas így látni őt. Megláttam a kezét és a szám elé kaptam. A könnyeim elkezdtek lefolyni az arcomon. Leültem a földre és összekuporodtam. Bőgtem, mint egy kisgyerek. De ez most igazán kit érdekel? Megtaláltam azt a lányt aki mellett kitudtam bontakozni és saját magamat adni, és el is veszítettem rögtön. Legszívesebben ordítottam volna de nem tehettem. El kell mennem egy helyre.

Felálltam a földről és elindultam. Futottam. Amikor megérkeztem egy eldugott helyre,mindent ami ott volt rugdostam, ütöttem teljes erőmből. Ordítottam torkom szakadtából,miközben a könnyek végigfolytak az arcomon. Gyenge vagyok. Szégyellem magam. Nekem kéne most a legerősebbnek lennem de nem megy. Hülye vagy Zayn! Túl gyenge vagyok én ehhez. Hogy mondhatok ilyet?

-Egy fasz vagyok.-mondtam miközben a fejemet fogtam. 

Elindultam vissza a kórházba, közben rágyújtottam egy cigire. 

*Liam szemszöge*

Erőt vettem magamon és bementem hozzá. Annyira félek. Remélem nem miattam van. Lelkiismeret furdalásba belelehet halni? Mert én belefogok. Ez nagyon durva. Nem bírom.

Leültem mellé és lehajtottam a fejemet. Könnyek futottak a szemembe.

-Taylor! Biztos hallasz. Én hiszek ilyenekben. Tudom,hogy hallasz! Sajnálom ha ez mind az én hibám és már pedig az én hibám. Erős vagy.Fel kell ébredned és ez csak rajtad múlik!Minden rajtad múlik! Ha tudnék segíteni már rég segítettem volna, de egy hülye vagyok! Nem tudom meddig bírom még magamban tartani a megtörténteket. Valakinek muszáj elmondanom. Sajnálom de most itt hagylak.-mondtam és sírva rohantam ki az ajtón.

Olyan vagyok,mint egy buzi. Gyenge vagyok. Kib*szott gyenge.Meg kell keresnem Emily-t.

Berontottam minden egyes terembe ameddig meg nem találtam Emily-t.

-Emily!Kérlek egy percre nem jönnél ki?Beszélni szeretnék veled!-mondtam.

Emily sem volt a legjobb állapotban. A szeme piros volt. Nagyon kisírta magát. Nem csodálom,hisz a legjobb barátnőjéről van szó. Jézusom, mit fog szólni.

-Igen?-kérdezte.

Elhúztam egy kissé csendesebb helyre ahol remélhetőleg senki sem hall meg minket.

-Szóval.. nem is tudom,hogy kezdjek neki...

-Nyugodtan mondjad!

-Hát.. mielőtt történt ez.. én...

-Igen?Te?

-Hát kikezdtem Taylorral. Az előtt mielőtt megvágta magát. Az én hibám!

-Liam nem, ez nem a te hibád!

-Miattam tette ezt!Érzem!

-Nem!Ismerem már őt úgy,mint a tenyeremet.Nyilván magát hibáztatta,hogy egy ribanc és a többi.

-Igen, és miattam! Én vagyok a legnagyobb hülye a világon!-mondtam és egy könnycsepp hullott le az arcomon.

*Zayn szemszöge*

Döbbenten álltam egy helyben. Megnyikkanni nem tudtam.

-Zayn! Sajnálom!-mondta Liam.

Nem bírtam mit tenni.Elfutottam,mint egy gyáva kisgyerek.Nem tudtam,hogy most mit gondoljak.Taylor és Liam?Mi történhetett köztük?Megcsalt?Nem voltam neki elég jó?

Amikor kiértem a kórházból csak mentem előre.

-Zaaaayn! Egy autogramot légyszi!!-ugrált egy lány. Nem válaszoltam neki de jött utánam.

-Hagyjál már.-ordítottam rá.

A lány döbbenten elfutott. Ostoba vagyok! Rágyújtottam ismét egy cigire. Ez az utolsó szál.A f*szomba már.Miért vagyok ilyen szerencsétlen?Miért tudok ennyire időzíteni? És a legfontosabb,hogy miért érdemeltem ezt? Nem! Nem is tudok semmit. Nem biztos,hogy történt valami. Lehet,hogy csak egy csók!Abba viszont nem fogok belehalni, de mi van ha csak kihasznált? Én szeretem Őt. Ugyan. Ő nem olyan. Nem használna ki. Minden ember hibázik egyszer. Viszont ha kiderül,hogy megtették AZT akkor soha többé nem állok vele szóba. SOHA.

-Zayn!-ordított valaki a hátam mögött. Nyilván Harry volt.

Nem fordultam hátra csak mentem előre. Hagyjon már mindenki békén!Miért nem lehet ezt megtenni egyszer? Miért csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Nekem tényleg nem jár ki a boldogság? Mit teszek rosszul?Talán túl naiv vagyok.

Elmentem a parkba. Abba a parkba.

Leültem egy padra és sírtam. Gyenge vagy Zayn. Utálom magam.

-Nyugodj meg.-mondta egy hang.