29.rész-Wish*

 Hali! Hát, ez most nem lett olyan hosszú rész, de azért remélem tetszik. Hát olyan egyhangú az egész de ígérem a következő hosszabb lesz! Elkezdtem egy új blogot, amit úgy döntöttem,hogy nem érdekel,hogy hányan olvassák! :) Itt is van: these-littlethings csak arra kérlek titeket,hogy ha olvassátok és tetszik akkor 1 komit írjatok. Abba még senki sem halt bele! :) Köszönöm! x

*Zayn szemszöge*

1. nap

 

Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. A lány akit első naptól kezdve kedvelek kómában van. De egy kérdés nyomaszt a legjobban. Miért? Én hibáztam valamit? Szóltam neki egy rossz szót is? Csak ébredjen fel. Már meg van a mindennapi 22:22 és 11:11 kívánásom. Eddig mindig hülyeségeket kívántam de most valami hasznos is lesz. 

Megpusziltam a keresztet a nyakamban, és elindultam a kórterem felé. Sok legendát hallottam már a kómában lévő emberekről, illetve,hogy hallanak és ha érzékel akkor megszorítja a kezet az illető meg stb, de ki tudja,hogy ebből mi az igaz. Most kiderül.

Odamentem mellé, és leültem. Megszorítottam a kezét és vártam a csodát. Nem tudtam,hogy most sírjak-e, nem mertem. Nem törhetek össze. Talán ő az első igazi szerelmem. Úgy érzem. Nem akarom még több csalódást az életben,mint amennyi eddig volt. Nem beképzeltségből, de szerintem én megérdemelhetném már igazán a boldogságot, hisz nem keveset szenvedtem. 

A francba is, figyelnem kellett volna rá. Szüksége van rám. Örökké. Nem csak ma, és holnap,meg egy hét múlva, hanem mindig. Nem hiszem el, annyira szép még így is, hófehéren. Egyszerűen csodálatos. 

-Taylor, ennek nem kellett volna így történnie jobb ha tudod. Csak remélni tudom,hogy hallasz. Csak azt szeretném mondani,hogy én nagyon szeretlek és biztosan itt maradok veled. Ez 100%. Ameddig fel nem ébredsz én várok rád. Itt leszek veled minden nap. Az orvos azt mondta,hogy ez félhónapnál nem tart tovább, ha felébredsz, na de félhónap? Reméltem,hogy ezt csak viccnek szánta, de nem. Semmi biztatót nem tud mondani sajnos. Sőt, kijavítom magam, azt mondta,hogy minimum félhónap, maximum félév. Esküszöm,hogy kifogom nyírni magam, ha nem ébredsz fel - elnevettem magam - Én.. én tényleg szeretlek téged. Nagyon fontos vagy nekem, erős vagy és végigbírod ezt csinálni. Le kell győznöd a szörnyeket, menni fog! Én tudom! Én bízom benned! Tudom, hogy szereted Justin-t és Demi-t úgyhogy, Stay Strong és Believe! Kérlek, menni fog, ha nem sikerült, neked is sikerülni fog elüldözni a démonokat. Csak csukd be a szemed és élvezd a hullámvasutat ami az élet! Mi mind nagyon szeretünk téged Tay, és ez csak rajtad múlik. Sam és az én kedvemért legalább próbáld meg. Édesem!

Amikor befejeztem a monológomat letöröltem a könnyeket az arcomról és néztem Őt. Mintha levegőt vett volna, de biztos nem. Csak a szemem káprázik már. Amióta bekerült ide, azóta semmit nem ettem. Semmi étvágyam, de ezt nem csinálhatom 5 napnál tovább, mert ájulás veszély. De már nem is nagyon érdekel, inkább én is kómába kerülök. Na jó ez azért mégsem megoldás.

Elővettem a telefonomat és felmentem twitterre. Meghökkentettek a trendek. : #StayStrongTaylor #PrayForTaylor #WeloveTaylor #HungarianFansPrayForTaylor és ez volt az első 4 trend. Örültem is, de jobban sírnom kellett.

-Zayn!-jött be Harry. 

-Igen?

-Itt maradhatok most egy kicsit vele én?-kérdezte a rekedtes hangján.

-Persze.-mondtam és elindultam ki....

*Harry szemszöge*

Leültem Taylor mellé, és megfogtam a kezét. Jéghideg volt. Annyira rossz érzés volt így látni. És valamiért még mindig úgy érzem,hogy az én hibám. De miért nem mentem be hamarabb? Miéééért? Talán akkor nem történt volna ez, de nem hiszem el. Ez olyan lehetetlen. Komolyan. Ez olyan félelmetes. Félek, de nem tudom,hogy miért és mitől. Annyira fura,hogy a fiúk nem tudták,hogy vagdosom magam és még mindig nem tudják,hogy azt tettem. Olyan mintha hazugságban élnék.

-Taylor, én sajnálom. Az én hibám,hogy nem mentem be hamarabb. Remélem hallasz. Imádkozom érted,hogy minél hamarabb felébredj. Az orvos sajnos nem mond sok biztató dolgot de én leszarom az orvost, és rád számítok! Ha nem is ránk, de Samre gondolj. Neki most szüksége van rád! Ő is befog jönni hozzád,de most valami kezelésen van, és Emily pedig utána hazamegy vele, mert pihennie kell,hisz ez a betegség ami neki van ez nem gyerekjáték sajnos. Szóval én most 3 szót mondok neked: Stay Strong Believe! Szeretlek!-mondtam a könnyeimmel küszködve és magára hagytam. 

-Na, hogy van?-kérdezte Niall.

-Nem tudom Niall! Nem mondott egy szót sem és nem vagyok orvos.-mondtam egy kicsit flegmán.

-Értem.

-Bocsi.

-Nem baj..

-Srácok, mindenki maradjon nyugodt!-mondta Liam.

-Szerintem is! Nekünk se tesz jót a sok idegesség.-felelt Louis.

-Nem maradhatunk itt egész nap, pihennünk kell! Jövőhéttől meg el kell kezdenünk próbálni!-mondta Leyumm.

-Tényleg!-csapott a fejére az ír manó.

-Srácok, én hazamegyek egy órára! Nem bírom, most nekem ehhez nincs idegzetem!-mondta Zayn.

-Doktor úr! Most egy időre hazamegyünk, ha történik valami akkor értesít?-kérdeztem.

-Szerintem is jó ötlet,hogy hazamennek. Nem fog semmi történni, ilyenkor legalább 2-3 napig semmi új hírrel nem tudunk szolgálni. Maradjanak nyugodtak és ilyenkor az a legjobb megoldás, ha bemesélik maguknak,hogy Taylor most csak téli álmot alszik. De mindenképp értesítem magukat!

-Köszönjük!-mondta Nialler.

Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk haza. Útközben megtaláltak a rajongók, akik elmondták mennyire sajnálják a dolgot, de főleg Zayn-t ölelgették végig, és voltak olyanok is akik meg sem említették és ocsmány dolgokat mondtak. Nem tudom,hogy ilyen emberek hogyan is lehetnek a földön. Nagyon udorító. 

Amikor hazaértünk mindenki elment aludni. Egész este ébren voltunk, én is nagyon kimerültem már. Még csak 2 óra, de szerintem ez a nap alvással fog eltelni.