20.rész-Passed out*

 Na sziasztok!Meghoztam az új részt, elég rövid lett de szerintem annál izgalmasabb,vagy nem. Ezt ti döntsétek el! Remélem tetszik úgyhogy olvassátok, adok egy zenét is hozzá úgy izgalmasabb :) x

(dal)

*Niall szemszöge*

Elhamarkodott gondolat volt,hogy "szerelmes vagyok" Taylorba,csak tetszik, ami pedig nem szerelem.A barátnője Emily elég szép,de valahogy nem fogott meg.Talán most nincs is szükségem egy párkapcsolatra,majd jön váratlanul valaki aki ellopja a szívemet és akkor igazán boldog leszek.

Úgy gondoltam,hogy átmegyek egy kicsit Taylorhoz.Tudom,hogy Zaynnel ment randizni,de most van egy meglepetésem.

Mivel tudom,hogy hol lakik és,hogy az apukája otthon van ezért jókedvűen siettem hozzájuk.

*10 perccel később*

Amikor megérkeztem megnyomtam a csengőt és vártam,hogy ajtót nyisson valaki.

5 perc után már kezdett kínossá válni a dolog.Megnyomtam még egyszer a csengőt de megint nem nyitott senki sem ajtót.Az apukája kocsija itt van.Lehet,hogy alszik?

Egy kis hezitálás után erőt vettem magamon és benyitottam.

Bezártam magam után az ajtót és amikor megfordultam majdnem összeestem a látványtól.Lesokkolva álltam ott és nem tudtam,hogy mit tegyek.Gyorsan elővettem a telefonomat és tárcsáztam a mentősök számát.

*Taylor szemszöge*

-Hova megyünk,hogy ilyen sokáig tart az út?

-Majd meglátod.-nevetett.

-Agyfaszt kapok tőled.-nevettem.

-Olyan jó idegesíteni téged.

-Hát köszi.

-Nem a te telefonod csörög?-húzta föl a szemöldökét.

-Ja,de.

Kikerestem gyorsan a táskámból a telefonomat,majd amikor kivettem megláttam a képernyőn Niall nevét,majd amire felvettem volna már letette.Volt tőle már 11 nem fogadott hívásom.Kicsit ideges lettem,hogy mi történhetett,hogy ennyiszer keresett már.

-Ki volt az?

-Niall.Visszahívom.-amikor befejeztem a mondatot pont megcsörrent a telefonom.

-Heló.-szóltam bele.

-Taylor!Azonnal gyertek haza akárhol is vagytok.Most!

-Miért?-kérdeztem.-Zayn fordulj vissza!-suttogtam oda.Amint kimondtam vissza is fordult.

-Az apukád kórházban van.

-Micsoda?

 Azt hittem,hogy rosszul hallok. A szívem hevesebben kezdett verni amikor meghallottam azt a kibaszott mondatot.

-Kérlek siessetek!Én itt vagyok bent és már a fiúk is úton vannak.

-De hát mi történt?

-Átmentem hozzátok és amikor már senki sem nyitott ajtót bementem és az apukádat elájulva találtam a padlón,rögtön hívtam a mentőket.Még nem tudják mi lehet a baj,de vizsgálják!Siessetek!

-Oké!

Kinyomtam a telefont,majd idegesen rágni kezdtem a körmömet. Nem is igazán bírtam feldolgozni.A megfázástól miért ájult volna el? Apu pontosan tudja,hogy miért ájult el!Valamit biztosan nem mondd el nekem és ez most nagyon felzaklat.

-Mi történt?-kérdezte.

-Apu elájult és most kórházban van.-gördült le pár könnycsepp az arcomon.

Zayn a megengedettnél is gyorsabban ment.Neki dőltem az ajtónak és bámultam ki az ablakon.Már alig vártam,hogy visszaérjünk.

Mondtam Zaynnek,hogy elsőnek hazavigyen,mert átakarok öltözni.

*5 perccel később*

Gyorsan bementünk a házba, Zayn csak követett engem.Kikaptam pár ruhadarabot a szekrényből és felszerettem volna őket venni,de Zayn határozottan bámult.

-Zayn ha megkérlek elfordulsz amíg felveszem?

-Igen.

-Köszi.

Gyorsan magamra kaptam és magammal húzva Zayn-t kirohantam a házból.Becsüccsentünk a kocsiba és a megengedettnél is gyorsabb sebességgel mentünk a kórház felé.

Egész úton nagyon ideges voltam.Amikor megérkeztünk atom sebességgel rohantam be a kórházba.

-Bemehetek hozzá?-kérdeztem Nialltől.

Amikor a tekintetem egybeütközött Harryével fájdalmat láttam a szemébe.Rosszul éreztem magam.Szememet lesütöttem szégyenemben.

-Nem tudom.Kérdezd meg az orvost.

 Odamentem az orvoshoz és halkan belekezdtem.

-Doktor úr. Bemehetek hozzá?

-Igen,de ne sokáig.

-Még mindig nem tudják mi a baja?

-De, igen, tudjuk.

-Elmondaná?

-Az apja fejében egy daganatot találtunk.

-Mi?Nem lehet igaz.

Nekidőltem a falnak és sírva csúsztam le a földre.Kizártam magam körül a külvilágot és csak sírtam.Louis és Zayn odajött hozzám."Minden rendben lesz"-hangzott a fejemben Louis hangja.A többi srác is odajött és leültek a földre.Zayn a nyugtatóan a hátamat simogatta,Louis vállára ráhajtottam a fejem, Niall felhúzott lábbal ült, Harry könnyes szemmel nézett Liam pedig felhívta Emily-t és Eleanort,mert tudta,hogy szükségem lesz most rájuk.

-Bemegyek hozzá.-felálltam a padlóról és a kórterem felé vettem az irányt.

Amikor odaértem, ami igazából 2-3 lépésre volt tőlem,letöröltem a szemem és néztem ahogyan alszik.Beléptem és leültem mellé az ágyra.

-Ébren vagy?-nem jött válasz.

-Miért nem mondtad el?-kérdeztem nem törődve azzal,hogy alszik.

Kinyitotta a szemét majd felém fordult.

-Nem sok időm van hátra.Pár hónap,pár hét,pár nap.-gördült le egy könnycsepp az arcán.

-Nem lehet kigyógyítani?-szipogtam.

-Sajnos nem.Túl későn fordultam orvoshoz.

-Én ezt nem fogom kibírni.-tört ki belőlem a sírás.

Kifutottam a kórteremből egyenesen át a srácokon és senkivel sem törődtem.Csak annyit hallottam,hogy utánam kiabálnak.Bántott a tudat,hogy egyedül fogok maradni.Anyura nem számíthatok őt úgy sem érdekelném.Mit csináljak egyedül 17 éves fejjel?Mit kezdjek egyedül egy lakásban?Mi lesz velem nélküle?Az egyik ember akit a világon mindennél jobban szeretek.Nem veszíthetem el!Inkább én halok meg helyette.Ő egy értékes ember, és ezt nem érdemli meg.

Sötét volt és én csak futottam előre, egy idegen arc előtt álltam meg akinek a kezében egy kés volt és valamit tenni akart velem.A szívem majd kiugrott a helyéről annyira megijedtem.Nem is érdekelt,hogy mit fog velem tenni, lehunytam a szemem majd amikor már kinyitottam minden elhomályosult előttem.