24.rész-Without*

 Cső! Itt az új rész, komik nagyon nehezen jönnek. Nem tudom miért,de ha ilyen nehézkesen jönnek akkor kitörlöm a blogot mert semmi értelme. Mintha alig olvasná 1-2 ember..

Elég sokat gyakoroltunk Daniellevel  reggel vagy is az inkább még hajnal volt. Nem biztos,hogy sikerülni fog, de biztosan akad majd még pár lehetőség. Ha nem fog sikerülni nem fogok magam alá esni. Sok mindenen mentem már keresztül, már bírom a csalódásokat.

Várakozunk,várakozunk,várakozunk,várakozunk.

-Mr. Sam Eduard Hope. Jöjjenek!-mondta a fehér köpenyes.

Felálltunk a székről és elindultunk be. Izgultam, féltem, minden bajom volt. Most mi van ha azt mondja,hogy nagyon rossz indulatú a daganat?Akkor most mi lesz?Mi lesz ha azt mondja,hogy már csak napjai vannak hátra?Akkor én mit csináljak?Semmi erőm nem lesz a castingra elmenni. Jó lenne ha ezekre a kérdésekre valaki adna választ,de senki sem fog.

-Nem tudok sajnos jó hírekkel szolgálni.-húzta el a száját az orvos.

-Minél hamarabb hallani akarom.-mondta apu.

-Sajnos, nincs sok idő. A daganat nem a legjobb indulatú, de nem is a legrosszabb.Van tippem, de nem hiszem,hogy jó lenne ha most ezt kimondanám.

-De mondja ki.

Én csak álltam és bámultam. Miért velem történik ez? Megvoltam rémülve. Most ha kimondja a dátumot akkor mi lesz? Úristenem.

-Talán Február.

Jézusom, egy évem sincs vele lenni. Mit tegyek?Talán most kéne nekem távoznom és nem apunak. Ő annyira jó mindenben és ő nem ezt érdemli. Aki ezt érdemelné az én vagyok. Mért nem nekem találtak daganatot az agyamban? Oké ez hülyeség.

-Értem.

Csöndesen telt a további pár perc.

-Rosszul vagyok.-szólalt meg apu.

-Mi a baja?-kérdezte az orvos.

-Mintha teljesen le lennék gyengülve.

Összerezzent, már majdnem összeesett,de megfogtam. Odavezettem egy székhez és leült,majd leültem én is mellé.

-Fáj a kezem, a fejem, és minden olyan homályos.

-Itt a gyógyszer, ez segíteni fog.-nyújtotta neki oda az orvos.

Kapott vizet, és meg is itta. Pár perc múlva már javult a színe is és a fájdalmak is elmúltak. Megbeszéltünk még pár dolgot az orvossal és elindultunk haza.

-Apu! Nem szeretném,hogy itt hagyj. Egyedül!Egyedül a nagy világban. Hogy jön ez így össze?Mi?Miért teszed ezt velem?Én nem akarom.

Sírásba kezdtem,de letöröltem a könnyeimet. Nem akartam,hogy sírni lásson. Sosem szerettem, ha sírni lát.

Ő is eleresztett pár könnycseppet majd megszólalt:

-Sajnálom! Bocsánat,hogy nem foglalkoztam veled, de mindig is éreztem,hogy szükséged lesz a pénzre, és éreztem,hogy nem sok időm van már hátra. Ameddig csak lehet dolgozni fogok,de kevesebbet. Megpróbálok új hírességeket felfedezni és minden megy tovább addig ameddig.

-17 éves vagyok. Mit kezdjek egyedül?

-Januárban betöltöd a 18at.Erős vagy és egyáltalán nem vagy egyedül. Mama, papa, a srácok, Emily most meg ott van már Danielle és Eleanor is. Nem?

-De igen, de nélküled nem érek semmit.

-Dehogynem! Menni fog.

Csönd termett a kocsiba. Néztem ki az ablakon,majd eszembe jutott a casting.

-Elviszel a castingra?

-Ja, igen. Mikor?

-Hát most ha neked oké, akkor elmegyünk Emilyért utána pedig Danielleért és mehetünk.

-Oké.

"5 perc és ott vagyunk érted :)"Egy üzenet Daniellenek.

"Remélem készen vagy, mindjárt ott vagyunk érted. Tudod.. casting. x "Egy üzenet Emilynek.

Elsőnek Emilyért mentünk,mert ők közelebb voltak és pont arra esett az út.

Már kint várt.Lehúztam az ablakot,majd intettem neki,hogy üljön be.

Nem volt igazán kedvem beszélgetni ezért csak elhangzottak a szokásos kérdések és kussba maradtam. Kinek van kedve beszélgetni azok után,hogy megtudja,hogy az apja februárban elhuny?Van olyan ember egyáltalán?

2-3 perc után Daniellehez is megérkeztünk. Apu dudált párat,majd megláttam Danielle göndör fürtjeit.

-Szia.-köszöntem amikor beült a kocsiba.

-Sziasztok.-köszönt.

-Mi még nem találkoztunk.-szólalt meg apu-Sam Eduard Hope.-mosolygott.

-Danielle Peazer.-kezet fogtak.

-Örülök a szerencsének.

-Na Tay, izgulsz?-kérdezte.

-Nem tudom.-ezzel le is zártam a beszélgetést.

Pár perc után megérkeztünk a helyszínre.

-Biztos el leszel otthon egyedül?-kérdeztem miközben kiszálltam a kocsiból.

-Átmegyek anyuékhoz.-mosolygott.

-Ja, oké.Akkor szia, szeretlek.

-Szia és Sok sikert!

Elindultunk be a helyre.Izgultam és féltem,hogy elrontom. Az nagyon király lenne,tényleg!

-Mi a baj,Taylor?-kérdezte Danielle a nagy várakozás közepette.

-Semmi.

-De tudom,hogy van valami. Mondd el,mert ha nem adod ki magadból akkor tényleg elfogod szúrni.

-Megtudtam,hogy mennyi ideje van apunak.Klassz!

-Ú.-nyögte ki Emily.

-És mennyi?

-Február.

-Na ne.-mondta E.

-Most nem gondolhatsz erre. Erősnek kell maradnod!

-Persze, igen, de nem bírok másra gondolni.

-Próbáld meg Tay, a jövőd függ ezen.-veregette meg a vállam Emily és megölelt.

"Taylor Hope, ön következik"Hallottam egy hangot.

-Úristen.

-Sok sikert.-mondták egyszerre.

*Zayn szemszöge*

Ha jól tudom akkor már ott van Taylor a castingon. Nagyon szurkolok neki és remélem sikerülni fog. Taio Cruz azért nem semmi és ha szerepelhetne a klipben biztosan elindulna a karrierje.Sajnos nekünk nincsenek táncosaink, de ha lennének akkor biztosan elsajátítottuk volna,de ez így nem lehetséges.Viszont úgy mint az apja nagyon tehetséges sok mindenben. A hangja is elég jó, tud zongorázni, táncolni, fotózni és ahogy elnéztem rajzolni is. Az ilyen emberek,akiknek van értékük, nem éremlik meg ezt. Nem érdemlik meg a szenvedést!

-Eleanor mondta,hogy Taylor egy castingon van, de azt nem,hogy milyenen.-mondta Loue.

-Taio Cruz új klipjébe keresnek táncosokat.

-Na, de jó.-mondta Liam.

-Te nem is tudsz róla?Danielle ajánlotta fel neki,hogy menjen el és ő is ment vele amúgy.-mondtam.

-Nem mondta. Remélem sikerülni fog neki.

-Biztosan sikerülni fog, ha nem akkor meg lesz más lehetőség is.-mondta a szőke.

-Ja.-mondta Harry ami inkább csak egy olyan fintorgásnak hangzott.

Mostanában egyre kevesebbet van velünk és annyira fura.Tudom,hogy hülye módon viselkedtem, mármint oké, nem szép dolog volt,hogy megcsókoltam Taylort és utána meg még randikra is elhívtam, de nem várhattam. Cselekednem kellett.

-Mi itt leszünk neki.-motyogta Louis.

-Mindenképpen.-mosolygott Liam.

-Igen.-mondta Niall teleszájjal.

-Hányszor mondtam már,hogy ne beszélj teleszájjal?-ordított Liam aminek a végét elröhögte.

-Egyszer sem.

-Hányszor mondtam már,hogy ne hazudj fiam?-nevetett fel Louis.

-Jennifer, hoznál egy kis innivalót?-nevettem Louisra.

-Természetesen szexisten. -nézett rám csábítóan.

-Ez hülye.-nevettem.

*Taylor szemszöge*

Megcsináltam. Nem rontottam el. Nem figyeltem annyira a fejüket, a táncra koncentráltam és beleadtam mindent.

-Na?-kérdezte Emily.

-Nem tudom.

-Láttam az arcukon,hogy tetszik nekik.-mosolygott Dani.

-Nem tudod mikor derül ki?

-Szombaton.

-Milyen nap van ma?

-Kedd.-mosolygott.

-Ja, tényleg. Szombat hanyadikára esik?

-28.

-Értem.-mosolyogtam.

-Elindulunk?-kérdezte Em.

-Tőlem mehetünk.-mondta Danielle.

-Felőlem.

Egész úton meg sem szólaltam. A lányok beszéltek, de én nem. Nem volt kedvem. Igen, bármit elmondhattam volna nekik, de nem akartam. Magányra volt szükségem.El akartam menni a parkba,ahol nyugalomban lehetek.

-Figyeljetek csajok, én most más felé veszem az irányt. Majd később beszélünk.

-Oké.-mondták.

Sarkon fordultam és elindultam a park felé ahova akkor megyek ha teljesen összeroppanok idegileg.

Pár perc múlva megérkeztem a parkba és leültem a legközelebbi padra. Felhúztam a lábam és körbefontam a kezemmel. Csak bámultam a fehér conversemet. Valahogy nem tudtam sírni, talán az idegesség miatt.

Valakivel beszélnem kellett, de nem tudtam,hogy ki lehet az az ideális személy.

Felhívtam Eleanort.

-Szia, mizujs?-szólt bele a készülékbe.

-Szia, Eleanor, eltudnál jönni a parkba?Szükségem van valakire.

-Persze, de melyikbe?

Meggondoltam magam. Nem akartam,hogy ő jöjjön. Rossz döntés volt, talán inkább Harryre lenne szükségem.Aggaszt,hogy miattam olyan amilyen.

-Ja, semmi, nem fontos. Majd beszélünk, szia,puszi.

Kinyomtam a telefont, majd vártam a csodát, de eszembe jutott,hogy beszélni akarok Harryvel. Elővettem a telefonomat - amit már kb 3x elővettem, meg visszaraktam a zsebembe - és megkerestem Hazza telefonszámát,majd írtam neki egy SMS-t.

"Szia H.Nem szeretnél valamit elmondani?"elküldtem az SMS-t.

"Miről beszélsz?Nem."jött a válasz.

"Szerintem pontosan tudod,hogy miről beszélek"

"Nem, nem tudom. Mindegy hagyjuk."

Ideges lettem, nem írtam neki vissza. Beraktam a fülembe a fülhallgatót és elterültem a padon. Nem bírtam tovább, a könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Elfelejtettem,hogy apunak szüksége van rám.Felakartam állni a padról,de nem ment, nem volt erőm, összeestem a földön és üvöltöttem. Sírtam, zokogtam. Összekuporodtam és sírtam,sírtam,sírtam,majd 2 hideg kezet éreztem a derekamon.

-Mi a baj,Taylor?!

Felhúzott és magához ölelt.

-Elfogom veszíteni.

-Sajnálom.De mi itt leszünk veled!-simogatta a hátam.

-Tudom, de mi lesz velem nélküle?

-Muszáj folytatnod amit elkezdtél.Nem adhatod fel!

-Tudom.

-Most szüksége van rád, nem láthat összetörve.

-Igen, tudom, de már nem bírom. Megint megakarom tenni.

-De próbáld meg nem megtenni.Kérlek.-simította meg az arcom.

-Nem könnyű ugye tudod?

-Tudom.

Leültünk a padra Zaynnel és beszélgettünk. Nem lett jobb hangulatom,pedig talán most jól esett a társasága,de nem értettem,hogy hogyan került ide megint a semmiből. Lehet,hogy Danielle szólt neki vagy Eleanor.

Félóra múlva elindultunk haza, hazakísért,majd elindult VOLNA haza.

-Várj!-szóltam utána.

-Igen?

Odamentem hozzá és egy gyengéd csókot nyomtam a szájára.

-Köszönöm,hogy vagy.

-Én köszönöm.