9.rész-Ne törődj vele*

Mély alvásomat telefonom rezgése zavarta meg. Nagyon jól jött 9órakkor,hisz szinte egész este nem aludtam, folyton anyu járt az eszembe. Megköszönném ha békén hagyna és élhetném "felhőtlenül" az életem.

Megnéztem a telefonom és a kijelzőn ismeretlen szám volt.Fogalmam sincs ki lehet az. Esetleg meg kéne nézni az üzenet tartalmát te féleszű.

"Ma nem jössz át?Niall voltam és mentsd el a telefonszámomat! :) x"

Igen, sokkal egyszerűbben kitaláltam,hogy ki az így,hogy megnéztem az SMS-t. Elsőnek elmentettem a telefonszámát utána visszaírtam neki.

"Nem tudom, de talán."-írtam vissza az SMS-ére.

"Valami baj van?"

"Nem."

"Biztos?"

"Igen, ha megyek akkor még is hányra vártok?"

"Most lesz egy fellépésünk, 2-re jöhetnél :)"

"Még átgondolom :) Ma apuval megyek moziba,úgyhogy nem tudom.De most akkor nem is zavarlak .Szia x"

Kimentem a konyhába, ittam egy pohár baracklevet és visszamentem a szobámba. Felkaptam magamra valami cuccot és elmentem rendbe szedni a fejemet is.Egyáltalán nem voltam jó hangulatban, még talán moziba sincs kedvem menni.De apuval leszek legalább!

Mivel gondoltam,hogy még alszik ezért besurrantam a szobájába és ráugrottam.

-Szia szépség.-mosolygott.

-Ne apu.Tudod,hogy nem szeretem ha ezt mondják nekem,mert nem igaz.

-De igaz,mert gyönyörű vagy.-simogatta meg az arcom.

-Persze..hogy nem.Amúgy hánykor megyünk moziba?-szálltam le az ágyról.

-Rendbe szedem magam és mehetünk is.

-Rendben.

Visszamentem a szobámba és elővettem a laptopomat. Felmentem twitterre és nézelődtem. Emily nem nagyon adott magáról életjelet de Tom sem.

"@TayHope: Nem soká mozi apuval. :)"

Meguntam a twittert,alig volt fent valaki.Az értesítéseimet nem akartam megnézni,mert féltem,hogy olyat látok amit nem kéne.

Megkerestem Emily nevét a telefonomban,majd felhívtam.

-Háló?-szólt bele a telefonba álmos hanggal.Azt hiszem felébresztettem.

-Jó reggelt.

-Neked is.

-Milyen ott?

-Elmegy.

-Hiányzol már.

-Te is nekem.

-Ma megyek apuval moziba.Vagy is nemsokára.

-De jó.Hogy-hogy?

-Tegnap mondta,hogy elvisz.És tegnap is tök korán itthon volt.

-Ez fura.De tök jó, remélem rendeződik a kapcsolatotok.

-Képzeld, anyu találkozni akar velem,mármint Katy.Nem is érdemli meg,hogy ki mondjam azt,hogy anya.

-És?

-Nem fogok vele találkozni.

-Teljesen egyetértek veled.

-Nem is értem apu hogyan tud vele szóba állni.

-Kicsim.Mehetünk?-jött be apu.

-Most le kell tennem.Szia.-nyomtam ki a telefont.

-Mehetünk.-ugrottam fel.

Annyira jó,hogy végre ennyi idő után van közös programunk. Körülbelül 2 éve volt ilyen utoljára.

-És mit nézünk meg?-kérdeztem.

-Mit szeretnél?Horror?Vígjáték?Akció?

-Akció kilőve. Most láttam azt az izé Ideglelés Csernobilban bemutatóját.Biztos jó.

-Akkor nézzük azt?

-Aha.

Az út többi részében csak az ablakon bámultam ki. Be volt borulva, ilyenkor szeretek utazni.Bár csak 20 percre van a mozi tőlem lehetne több is. Annyira szeretek kocsikázni.

Amikor megérkeztünk vettünk jegyet,pattogatott kukoricát és beültünk a filmre. Utálom,hogy mindig ennyi reklám van előtte vagy mi ez. Bár az elején azt hittem,hogy valami hülyeség mert eléggé annak tűnt mit ne mondjak a közepe felé elég félelmetes kezdett lenni, de tetszett.Nem hiába mondja mindenki,hogy jó. Ahogy láttam apának is tetszett,mert nem aludt be a filmen.Ha nem tetszik neki egy film akkor elalszik.Ezt meg tanultam kiskoromban. Mennyi filmet aludt végig.Még amikor anyu velünk volt akkor mindig elráncigáltam mozira,mert akkor még hajlandó volt velem eljönni.Mint anyu elment ő a munkába fojtotta bánatát és nem foglalkozott velem,pedig nekem szükségem lett volna rá.

Unalmas részeknél felmentem twitterre és kiírtam valamit,de ez nem sokszor történt meg.Amikor féltem odabújtam apuhoz.Eléggé félős vagyok.

-Tetszett a film?

-Igen.

-Nekem is.

-Azt észre vettem,mert nem aludtál el.

-Tényleg.-nevetett.

-Indulunk haza vagy még szeretnél valamit csinálni?

-Nagyon elfáradtam.Szerintem menjünk.Ma nem kell bemennem dolgozni.

-Hogyhogy?

-Egy kicsi átalakítás lesz.-kicsit úgy láttam,mintha hazudna de én hiszek neki.

-Rendben.Elsőnek tennél egy kitérőt mielőtt haza mész?-kérdeztem a kocsiban ülve.

-Persze.Hova vigyelek?

-Csak a srácokhoz mennék.-mosolyogtam.

-Rendben.

Elmondtam neki,hogy hol van és 20 perc kocsikázás után oda is értünk. Kiszálltam a kocsiból és félénken becsöngettem. Kiabálásokat hallottam amitől egy kicsit visszahátráltam. Hallottam,hogy rólam van szó.Gyorsan meghátráltam és elfutottam.A könnyeimmel küszködtem.Futottam előre, senki sem érdekelt. El akartam menni messzire. Azokat amiket hallottam, nem akartam semmit csak meghalni.

Azok a szavak jártak csak egyedül a fejemben. "Egy ribanc" "A hírnév miatt van velünk nem fogjátok fel?" "Minden csak színjáték, jó színésznő". Csak ezeken a mondatok.  Futottam előre,csak jó messzire akartam kerülni,el innen. Amikor már jó ideje futottam leültem egy padra.Nyilván egy parkban lehettem. Alig 3 óra volt még csak. Felhúztam a lábam és beletemetve arcom sírtam. Magamat hibáztattam azért,mert Liam ilyeneket mondott. Tudtam,hogy nem kéne barátkoznom velük.Talán más leszarná, de engem mindig is érdekelt,hogy ki mit gondol rólam. Fájt amiket mondott. Legszívesebben eltávoztam volna az élők sorából. Hiába sírtam, semmivel sem éreztem jobban magam.Én nem így ismertem meg Liam-et. Sosem gondoltam volna róla,hogy ilyen véleményt alkot egy emberről. Soha többé nem akarok velük találkozni.

Arcomról patakokban folytak le a könnyek.A nadrágom nedves volt a könnycseppektől. Egy jó ideje sírtam. Nem bírtam abba hagyni, mindig mindenki megbánt.Könnyedén tudnak játszani az érzéseimmel,ami nagyon rosszul érint.

2 hideg kéz megfogta az enyéimet. Félénken néztem fel rá.Leült mellém és szorosan megölelt. Fejemet a mellkasára döntöttem.Egy pillanatra visszafogtam a sírást,mert nem akartam,hogy meglássa. Nem szeretem,ha mások is látják,hogy sírok, de nem bírtam sokáig visszatartani újra sírásba kezdtem. Megsimogatta a hajam és még szorosabban megölelt. Keze fel-le járt a hátamon."Ne törődj vele"-súgta a fülembe, de ettől csak még jobban elkezdtem sírni.