10.rész-Soha nem is lesz!*

 1órán keresztül ülhettünk ott szótlanul.Nem akartam beszélni.Nem volt erőm megszólalni sem. Tényleg nem tudom,hogy miért utálhat Liam,vagy is tudom.Mert hogy én ki akarom őket használni?!Nagyon köszönöm.Annyi ember utál de miért?Sosem ártottam senkinek semmit.Talán én vagyok a buta.

-Miért jöttél utánam?És honnan tudtad,hogy itt vagyok?-törtem meg a hosszú csendet.

-Láttalak elfutni és mert tudtam,hogy meghallottad.Louis akart jönni, de mondtam,hogy jobb ha most én jövök.

-Louis-val is megelégedtem volna.

-Akkor haza megyek. Majd mindjárt jön.

-Nem.Ne menj.

-Mivel tudnálak megnevettetni?

-Attól tartok,hogy semmivel.

-Biztos?

-Igen.

Kivette a kezét a zsebéből és elkezdett csikizni.Pont ott ahol nagyon csikis vagyok.Nem bírtam visszafogni kénytelen voltam nevetni.

-Ne.Kérlek hagyd abba.-fagyott le a mosoly az arcomról.

-Ne csináld már ezt.

-Semmi hangulatom ehhez.

-De..

-Semmi de. Fogalmad sincs milyen érzés ez nekem Harry.

-Talán nem.

-Kérlek menj el.

-Rendben.-felállt a padról és elindult.

Könnyeim ismét hullottak.Lefeküdtem a padra és bámultam a borongós,ködös eget. Tudtam,hogy nem fog visszajönni és reméltem,hogy egyik srác sem fog eljönni,mert nem akartam egyikkel sem beszélni.Elakarom őket felejteni. Legalább Liam megnyugszik és nem lesz több veszekedésük miattam.

Meguntam a sírást, felültem és letöröltem a könnycseppjeimet. Felálltam a padról és elindultam visszafelé.Amikor a házuknál jártam Niall épp jött ki a házból.

-Tayloor!-kiabált utánam.Figyelembe sem vettem,úgy csináltam,mintha ne hallottam volna és tovább sétáltam, még rá sem néztem.

Gyorsabbra vettem a tempót,hogy minél hamarabb otthon lehessek.

Amikor hazamentem elsőnek benéztem apuhoz de aludt ezért bementem a fürdőbe,megmosdottam és lemostam magamról a festéket.Belenéztem a tükörbe és elkezdtem sírni.Kivettem a szekrényből egy pengét és bezártam az ajtót.Leültem a földre és végighúztam a kezemen.. A vér lefolyt a padlóra.A lábamat átkaroltam és sírtam.Felálltam a padlóról és lemostam a véres kezemet. 1éve csináltam ilyet utoljára. Talán minden elkezdődik előröl?Talán be sem fejeződött.Sokszor fordul meg a fejemben,hogy nem kéne rontanom a levegőt.

Kimentem a fürdőből és apuval találtam magam szemben ami fura volt.

-Sírtál?

-Nem.

-Biztos?

-Igen.

-Ha valami baj van nyugodtan mondd el, meghallgatlak.

-Nincs semmi.De veled mi van?Teljesen fal fehér vagy.

-Ezt rólad is elmondhatom.Nagyon sápadt vagy.

Kezemet a hátam mögé dugtam,hogy nehogy észre vegye.Nagyon kiborulna.Nem láthatja meg, és nem csak ő,hanem senki sem.

-Ne tereld a szót.Mi a baj apa?

-Semmi, csak nem érzem jól magam.-fogta meg a fejét.

-Csináljak neked teát vagy valamit?

-Nem kérek.Mindjárt megyek és visszafekszem.Holnap bemegyek dolgozni.Mostantól csak 10 órát fogok dolgozni vagy is 9től 6-ig.

-Apu nem vagy jól.Ne menj.

-Attól még valakinek dolgoznia kell.

-Hát rendben, de ha nem érzed jól magad akkor szerintem pihenj és ráérnél bemenni délben is.

Nem válaszolt csak bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Ilyet nem szokott még ha WC-re megy sem. Most pedig biztosan nem WC-re ment. Kicsit fura.

Bementem a szobámba és felmentem twitterre. Megnéztem,hogy miket írtak.Teljesen kiakadtam. Nem tudtam,hogy sok Directioner ilyen. Nagyon meglepődtem. Talán csak nekem kiakasztó,ha már alapból rám zúdulnak,hogy "Takarodj a 1D közeléből és ne beszélgess velük". Lehet,hogy csak én variálom túl de nem tudom,hogy más emberek ilyenekre.

"@TayHope: Szeretném, ha tudnátok,hogy semmi közöm nincs a One Direction-hoz. Nem is volt, és soha nem is lesz!Egy kis beszélgetés nem azt jelenti,hogy jóba vagyok velük és ismerem őket. És bevallom örülök is neki!És most már elég a pletykákból!"

Nehezemre esett kiírni,de megtettem.Eleresztettem pár könnycseppet,de ilyen az élet, nehéz.

Lett pár unfollowom, de ugyan kit érdekel? Engem ugyan nem.

A srácok nem adtak magukról semmi életjelet,és ők nem is követtek ki.

Leültem a zongorám elé és elkezdtem nyomkodni. Nem jutott eszembe semmi dal amit eltudnék játszani. Csak 1D zenéken járt a fejem. Úgy döntöttem eljátszom a Moments-et amit nem lenne szabad,hogy miért? Igazából ezt csak Emily tudja. Hogyha meghallom kitör belőlem a sírás,egész nap szomorú vagyok és hülyeséget is csinálok néha.

Elkezdtem játszani a Moments-et és közben énekeltem. A könnycseppek csak hulltak ki a szememből. Semmire sem figyeltem csak játszottam.Behunytam a szemem.Nagyon rég sírtam már ennyire. Az arcomat könnycseppek borították, de semmire sem gondoltam csak játszottam és énekeltem.Tudom,hogy semmi hangom,de ha senki sem hallja akkor kit érdekel?

-Ez gyönyörű volt.

-Te hogyan kerülsz ide?És minek?

-Apukád beengedett és csak azért mert láttam a kiírásod.

-Sajnálom.

-Én sajnálom. Ne haragudj Liam-re.

-Hallottam miket mondott.Hogy ne haragudnék?!

-Igaz, ez hülyeség volt.

Leült az ágyra és elvette az asztalomról a fényképezőgépemet. Nézegette a képeket,majd elkezdett fényképezni.

-Add ide.Ezzel csak én fényképezhetek és engem senki.

Kivettem a kezéből és elkezdtem fényképezni. Nagyon jó képek lettek. Olyan hülye fejeket vágott. Néhánynál el is nevettem magam.

-Most én!-vette ki a kezemből.

-Add vissza.Mondtam már,hogy engem senki sem fényképezhet.

-Miért?

-Mert nem!

-Szemét vagy!

-Tudom.

-Miért írtad ki azt rólunk?

-Mert nem akarom veletek tartani a kapcsolatot.

-Miért nem?

-Hülye kérdés.

-Tudom.-nevette el magát.

-Zayn én nem akarok veletek találkozni többé.Felejtsünk el mindent,mintha meg sem történt volna kérlek.

-Az nem lehet!

-Miért nem?

-Mert nem.Mi szeretünk téged.

-Én is szeretlek titeket de.. ez hülyeség lenne.

-Liam megígérte,hogy megpróbál normálisan viselkedni.

-De hiába ha attól még utál.

-Nem utál, csak nem szeret.

-Hú, de sok különbség van.

-Ne csináld már ezt.

-Semmit sem csinálok.

-Gyere ide.-magához húzott és megölelt.

-Én ezt nem érdemlem meg.

-Kérlek Taylor fejezd be.

-Kérlek menj el.-álltam fel mellőle.

-Miért?

-Egyedül szeretnék lenni.

-Biztos?

-Igen, kérlek menj.

-Rendben.

*Zayn szemszöge*

Kicsit rosszul esett,hogy elküldött,de szót fogadtam.Hazafelé menet elővettem egy cigit és elszívtam.Annyira szépen játszott és annyira szép hangja van.Egyszerűen csodálatos.Még csak 5 óra volt.
Elmentem egy helyre amit csak én ismerek egyedül.Leültem egy padra ami még a többihez képest jó állapotban van de már ez is kezd rohadni és rozsdásodni. Felhúztam a lábam és elvettem egy cigit. Miközben szívtam pár könnycsepp legördült az arcomon. Elnyomtam a cigit és elhajítottam. Felakartam állni, de nem ment, visszaestem a padra. Arcomat a tenyerembe temettem és sírtam.

Egy kezet éreztem az arcomon amitől kicsit megijedtem.Ki talált ide?

-Sajnálom.-súgta a fülembe,majd megölelt.

Nem hittem,hogy valaki egyszer ide fog találni.Ez az én titkos helyem és senki sem tudott róla.Eddig.Szégyenlem magam,mert meglátta a gyenge oldalamat.

Fejemet a vállára hajtottam és sírtam.Kezét végig simította az arcomon.

-Hazudtam.Én nem ezt érzem.Nekem szükségem van rátok.-törte meg a csendet.

-És nekünk is rád.

-Kérlek ne sírj.

-Ezt az oldalamat nagyon kevesen látták eddig.

-Én nem ítéllek el ezért.

-Köszönöm.

Könnycseppjeimet letörölte az arcomról és megölelt. Édes illatát beszippantottam. Senkinek sincs ilyen finom illata csak neki.